Mikor megszülettél, hazánkat vihar verte,
S ahogy fejlődtél, nőtt jövőd reménye.

Érdekelt minden szép, ami kincset sejtet,
Minden törődést virággal hintetted.

Újra feltűnik a házunk előtti hinta,
Mely szárnyaló vágyadat felhőkhöz húzta.

Dallal üdvözölted a mennyei sereget,
Szép hangod ...

A fiatalság az én kincsem,
nekem talán másom sincsen.

Az álmok könnyező szellemként
tépik szét harmatos szívemet,
Európa felett bolyhos felhőként...
Hisz ki ne érzett volna már ilyet?

London utcáin sétálva, csak ÉN!
Magammal úgy hogy minden enyém, magamért,
Parancsszó és hatalom ...

RESZKETŐ HAZÁM
Lerombolt országot építettek apáink,nagyapáink.
Izzadtak, gürcöltek, de nyugodtak voltak éjszakáink.
Felnézett rájuk a világ, mindenki egy volt, hazaszerető.
Boldogan húzták az igát, s városaink szépültek mint a virág
Közös volt a föld, a hegy, a tenger,
s egyek voltak. Hús-vér ...küzdő ember!
Elmúlt negyven év, apáink ...

És újranyílik az Istenek Kapuja...

Mond, mivé lettél te fényes Babilon?
Lét porában csúszó, vonagló fájdalom.
Nyíló virág, isteni kapu valál,
S hamvaidban matat a fekete halál.

Fénylő, égi jel a világ köldökén,
Ősmagból sarjadó, igéző költemény.
Lobogó üstökös, ki jelet ...

Porig....

Akit egyszer porig aláztak;
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltóság-vesztve igazodni.

Előtted ember ráng a porban?
Megértem: belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.

Mentséged is van, ha a lelked
bátortalan feddése rád vall:
másokért ...

Férfi szívem nagyot dobban,
nem doboghat ennél jobban,
Minden évben egyéb napon
ezt én büszkén felvállalom!

Ünneplőbe öltöztetem,
imádságos férfi lelkem.
Én jól tudom, örök párunk
a nő a mi vigaszágunk.

A kedvesség és a szépség
a tiétek, semmi kétség.
Kellem és báj a

Olvasták: 892

Nőnap,