Áldott természet, büszkesége alkotódnak.
Mennyi szépség van benned, ámulatára e kornak.
Ki volt ki otthont adott eme élővilágnak
és a minket körülvevő szépséges tájnak?

Erdő mellett egy kis patak hömpölyög,
enyhe hulláma mossa a parti kavicsot,
vízében apró ebihalak serege hullámzik
egy gyurgyalag pedig épp szomját oltja ...

Szívemet Isten azért teremtette,


hogy szeressek, így benne elrejtette


szent iránytűjét, mely mágnesként vonzott


téged lelkemhez. Érzésvilágom most



kiteljesedett, gyengéd érzelmekre

...

Imádom a barátaimat,


mindig nagyon örülök nekik, ha


nem akkor, mikor megérkeznek,


nos hát akkor, amikor elmennek...




A mókázást félretéve, ha


a haverjaim ...

Átharcolt nap s idegen e föld...
Hova betérek szomjasan,
fogadós! Nekem ne köszönd!
Egy italt kérek gyorsan!



Kivont kardom asztalon csillan
hajnaltól e fém jajgat
s köröttem félelem villan,
másokon ítélet hallgat.



várom azt a nedű ízét
lassan lép hozzám egy leány
szomjúságom

Olvasták: 751

Vallomás,