...Mikor eljön az a reggel...

mindenki életében vannak olyan napok miben nincs semmi...
minden reggel így indul így is ér véget nem tudunk mit tenni...
ezért utáljuk reggeleinket...mint az eddigi összes napot...
talán majd egyszer szép lesz gondoljuk...és várjuk a holnapot...
ott állunk és nézünk a tükörbe...de nem látjuk ön magunk...
szinte átnézünk ...

Egész univerzumot nyeltem le.
Csiklandoz a Tejút hulláma,
a nyelvem végén ott guggol a menny,
beugrani készül a gigámba.

És belül? Kincseim hol hevernek?
Nem látod? Mondod csak űrt tapintasz.
Kérlek, nyisd tágra vizslató szemed,
találd meg, nyújts számomra a vigaszt!

Mert, ha színarannyal kivert ...

Találkoztam idegennel, ki állította,
Én még nem éltem.
Megkérdeztem barátomat, ő úgy véli, élek-e még
De ő nem látott meg.

Lefeküdtem ágyamra s államig húztam a hűs, közömbös lepelt
Mely gyáván ringat s befed, de idegen nem hitte el.
Nekem barátaim a lepkék,
Ha néhanapján berepülnek az ablakon át.
A párnám mintáit úgy ismerem, mint a ...

Az egészség a világon legnagyobb kincs.
Ezt talán akkor érezzük, ha már nincs.

Nagyon könnyű elveszteni
és milyen nehéz visszaszerezni!

Éppen ezért legjobb rá vigyázni,
mert ekkor nem kell visszaszerezni!

Az egészség közös kincs,
a hiánya közös kín!

Halász ...

Dalszöveg, Etyepetye manó belépője a Manóföldi történet c. mesejátékban, az utolsó sort a közönség Etyepetyével együtt énekli.

Akárkivel nem etyepetyézek!
Halljátok e dalt, s majd nagyot néztek,
mert ilyet eddig, kicsik és nagyok,
sohasem-hahaha-halottatok!

(belekezd a dalba)

Lalika nyargalt lila lovon,
s lóhátról puff lett!, - s hozzá ...

A költő fél, - a prózaíró bátor?
Annyi igaz: a prózaíró bátrabb.
Költő kényesebb, de sejtése tudja
milyen az arca földi valóságnak.

Írónak kell, ám költőt fanyalogtat
tág kocsmák szesz kilökte ténybeszéde.
A költő? Piros karácsonyra vágyik:
az Istene dajkálta dalmesékre.

Író többet lát, - közel. Költő messzebb,
mert ...