(Bokorrímes)
Ülők rajta, de nem félek, hogy leesek,
Így bizony gyalog én, sehova nem megyek...
Lovam hátán, az élettel nem hetyegek…

(3 soros-zárttükrős)
Volt már ki intett, hogy beszélgessünk,
Ez a patás… csak ment, nem fékeztünk…
Volt már ki intett, hogy beszélgessünk.

Idealista nem vagyok
Jót fogadni, jaj! Fanyalgok?
Idealista ...

Lerombolt országot építettek apáink,nagyapáink.
Izzadtak, gürcöltek, de nyugodtak voltak éjszakáink.
Felnézett rájuk a világ, mindenki egy volt, hazaszerető.
Boldogan húzták az igát, s városaink szépültek mint a virág
Közös volt a föld, a hegy, a tenger,
s egyek voltak. Hús-vér ...küzdő ember!
Elmúlt negyven év, apáink közül, aki él, csodálkozva ...

(Kínai forma: „Vágyódás délre”:
"Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa - x = végtelen)
Burkomban
Megszülettem én!
Fürdettek, szeretgettek.
De, csak ordítottam én!
Pólya… tekervén.

Ez
Kellett?
Nem vártak,
Korán jöttem.
Sírni sem tudtam.

Sírni sem tudtam.
Korán jöttem,
Nem vártak.
Kellett
Ez?
*

Majd ...

Az első versek ősember-torokból,
ha fel-feltörtek olykor, az is lehet,
bár hangok voltak csak, csupasz magukban,
túlszárnyalhattak mai verseket.

Ha fájdalom volt bennük, primitíven,
csak érzés volt, szívütő fájdalom,
s ha érzés jött, örömként, nagyon mélyből,
az is költői lélekkincs vagyon.

A ...

Hatvanhat évesen jövőm már nincs
És minden megélt nap ajándék… kincs.
Jelenem? Az talán van, mert élek,
Élet nyűgébe még beleérzek…

Hogy még mennyi van hátra, azt bizony nem lehet tudni,
Mert nemcsak jóba, de rosszba is bele lehet futni...
Életben a rosszat sajnos, nem lehet átaludni.

Vecsés, 2014. május ...

Kezünkben virágok, szemünkben könnyek,
nem rég még azt hittük, búcsúzni könnyebb.
Ásít a tanterem, üresen áll majd,
de most még hallgat egy bús ballagás-dalt.

Bal kézben virágok, jobb kéz a vállon,
míg láncban lépkedünk, az ének szálljon!
Kedves tanáraink búcsúzunk végleg,
tőletek mit kaptunk? Csak jót és szépet!

Kicsinyke ...