Ez a közösség mire igazán büszkék lehetünk,
írásainkkal az olvasókért valami jót is tehetünk.
Elménk feltáratlan, olykor szeszélyes világát,
lelkünk sokszor csapzott megtiport virágát.

Most átnyújthatjuk rím csokrokba szedve,
tapasztalásainkat használva papírra vetve.
És te kedves olvasó ki ide tévedtél közénk,
lelkedhez szólnánk ...

Földi létünk nem más mint egy rövidke utazás,
melynek végén a halál nem a végállomás,
az is csak az élet egy próbája,
a létezés egy magasabb formája.

Egy újabb utazás kezdete csupán,
és mi kik csak nézzük bután,
nem érthetjük meg lényegét,
gyászoljuk őt, megsiratjuk életét.

De minden ...

Hideg búcsúzás

Könnyes szemekkel nézek vissza rád egy hideg búcsú után,
szomorú vagyok hisz tudom nem látlak többé soha tán.
Sok sok ki nem mondott szó és elfojtott érzés,
szívemen sebet ütött s nem áll el a vérzés.

Könnyeim az arcomat mossák,
szívemet az álmaitól megfosztották.
Érzéseim és álmaim gyilkosa lettél, ...

Az ember eredendően fél a gonosztól,
és szerettei megvédné minden rossztól.
Ám egyedül arra az ősi démonra nem gondol,
mely saját lelkében fékevesztetten tombol.

Alapvető ösztöneink, mint a szaporodási vágyunk,
erősebb annál mintsem az útjába álljunk.
Gyakran csinál állatot gyenge mentalitású emberekből,
kik bármire képesek ha ...

Nem értelek...


Nem értelek szívem, miért nem
titkolod a féltékenységed?
Mert ha én szerelemféltésben
szenvednék, s kimutatnám neked,

tudom, szánalmat keltenék. De
te nem bánod azt sem, előttem
nevetségessé válsz, ez rémes,
habár a féltékenységed nem

...

Kövér a nép, mit adtatok neki?
Cipel magán új, súlyos terheket.
A zsír, a háj a szívet terheli,
míg térde dől, tartását törve meg!

Hé emberek, ébredjetek ti fel!
Damoklész-kard függ fejetek felett.
Egy évtized, s a kórság földre gyűr,
már gyűlnek bús, vészt jósló fellegek.

Az ifjúság csak vonszolja magát,
hisz ...