Reszketek, mint csupasz meztelen fán az utolsó haldokló levél,
ahogyan végső táncát járja felröppen, gyengéden arcomhoz ér.
Kabátomon hirtelen fagyos őszi szél fúj át,
hideg csillagok fénye ragyogja be az éjszakát.

Néma csendjét megzavarja a talpam alatt ropogó jég zaja,
az idei év első latyakos masszába fagyott hava.
Meggémberedett görbe ...

Tudod az orvosok azt mondták nekem,
hogy soha nem lehetsz már velem.
Azt mondták hagyjalak békében elmenni,
ne reménykedjek, próbáljak inkább feledni.

De én nem hiszek nekik,
tudom jól csak a dolgukat teszik.
De én még nem adtam fel a reményt,
hiába mondják: Nem menthetjük meg szegényt.

Szerintem te csak alszol,
lelked még belül ...

Szeretete meghalt, mint a fák lassan,
áldozatává vált ennek a beteg életnek,
Történetét én láttam, hogy elmondhassam,
hogyan születtek és haltak eme korcs szerelmek.

Benne mindenki csak a gyilkost látja,
hiszen kíméletlenül ontotta mások életét,
a feldühödött tömeg mind a kivégzését várja,
de ne ítélkezzünk előre míg nem ...

Ez a közösség mire igazán büszkék lehetünk,
írásainkkal az olvasókért valami jót is tehetünk.
Elménk feltáratlan, olykor szeszélyes világát,
lelkünk sokszor csapzott megtiport virágát.

Most átnyújthatjuk rím csokrokba szedve,
tapasztalásainkat használva papírra vetve.
És te kedves olvasó ki ide tévedtél közénk,
lelkedhez szólnánk ...

Ha tehetném felnyitnám szemed, hogy lásd, hogy észrevedd,
minden mi fontos volt neked, mily könnyen elveszítheted.
Ha megértenéd elmondanám neked, miért nem foghatom már kezed,
miért nem tarthatok veled, bárcsak értenéd, hogy ez lesz a végzeted.

Szabad vagy mint a madár,
senki sem tudja már,
hová tartasz, mivé leszel?
Miért csinálod, ...

Ha tudnád, hogy ezer verset és dalt ihlettél,
még így is, hogy sohasem szerettél.
Ha tudnád mennyi csodás álmot adtál nekem,
még így is, hogy sohasem voltál velem.

Ha tudnád, hogy bármit megadnék érted,
még akkor is ha sohasem kérted.
Ha tudnád, hogy minden éjjel rólad álmodom,
még így is, hogy enyém sohasem lehetsz tudom.

Ha ...