Fáj mikor nem vagy velem,
hiányod gyötrőn sebzi lelkem.
Mint a kép nélküli keret,
mely mélabún mereng ködös homályba,
egy erdei festmény fák nélküli világa.

Természetes az élethez a föld a víz, a levegő
nélkülük csupán a bolygónk egy marék porfelhő.
Légy nekem a föld, melybe gyökerezhetem,
víz melyben lelkünk fonódva úszunk együtt ...

Zubogó vízesésként hull reám a lét,
lüktetőn dobogva morajlik ereimben a vér.
A vízcseppek vidáman táncolnak szerte szét,
a karjaid édes ringását vágynám megélni én.

Megmászod a hegyeket, láttál szebbnél szebb bérceket,
a tengerszem csodája ragyog szemedben,
mely vakon magával szédít titkos mélységekbe.
Mint a hal úszom az árral, az eszem ...

A rózsák nyár vég lévén elvirágoznak.
Az alkonyi fényben az angyaltrombiták
lassacskán teljesen össz ecsukódnak.
A nyárvégnek jelei már látszanak

annak ellenére, hogy most nappal
még hőség van, hét ágra süt a Nap!
Holnap már a gyerekek iskolába
indulnak. Ezzel vége a nyárnak.

A lég állítólag később majd lehűl.
A

Olvasták: 485

Élet,