Eső áztatja az őszi tájat.
Vízcseppek tarkítják a fákat,
cseppennek le a levelekről,
a rengeteg kerti növényről.

Szürke felhők teszi komorrá a tájat.
Napnak fénye a környéket nem simogatja.
Megint esik, újra és újra csendesen esik.
Az egész környék némaságba csendesedik.

A tócsák itt-ott szürkén ...

Rám törtek éjjel vad robajjal.
Nyár volt és meztelen hevertem.
Lugas alatt nagy ősi kertben.
Soká késett akkor a hajnal.

Rám törtek éjjel vad cselédek,
Libériás, álarcos szolgák.
Szívem kivágták s elhurcolták,
S rendelték, hogy szív nélkül éljek.

Kincseknek háza volt a szívem:
Benne lakott Szűz ...

Az eltávoző nyár sűrű búcsúkönnyei csillannak a tájon.
Elgondolkodom. Lehetséges, hogy az ősz üzenete ez? Nem tudom.
A sötétszürke színű töömör felhők az eget teljesen befedik.
Minden komor, későősznek megfelelő, bár az eső most nem esik.

Kertünkben a virágok még pompáznak.
Lehet, hogy a javulő időben ...

Jó kertünkben tenni-venni,
a jelenen a jövőt látni,
a Természettel együtt lenni,
a Természetben gyönyörködni,

a Természet csodáit élvezni,
a mozásban örömöt lelni,
a mozásban értelmet találni,
a jó levegőn kint ténykedni,
az egészségünkért mindent megtenni

a munkánk eredményét később ...

Rózsáink pompáznak a nyári napfényben
tündökölve a kertünkben teljes szépségükben.
Szívet-lelket töltenek fel a létezésükkel,
gazdagítják a világot szépségélményükkel.

Kifejezik a kertész szép szívét,
a szépség iránti igényességét,
munkájának páratlan ...

Ezerszáz év örökét hordozom,
nyomorút, bőséget,
s színes, de folyton küzdelmes sorsom,
vesztem, dicsőségem.

Ezerszáz év diadalát iszom,
mámorban megélve,
hol a sokaság, földre borulón
hódolt teljességgel.

Ezerszáz év búbánata nyomaszt,
lüktetve lelkemben,
midőn őserőm elhagyott vala,
s tűrtem gyötrelemmel.

Ezerszáz ...