Ha belül boldog vagy, az kívül is látszik
könnyű lesz a lényed, szemed is sugárzik,
A boldogság hegyeket mozgat meg ha kell
ha értékelve nincs, bánatban merül el.

Belső harmónia kell, lelki béke,
ám magától nem jön, tenni kell érte
megbocsátás a boldogság forrása,
és a szíved, lelked, szabad lesz utána.

Pillanatnyi állapot, ...

És midőn eljő a várt újkor,
ember-ember farkasává válik.
Ők csak harcba hívnak olykor,
ahol ifjak vére másokért hullik.

Mondják hogy nem az emberre,
hanem tetteire inkább gondolunk.
Mint arra ki tett az életre,
s hozzá csak egy nap fordultunk.

Az értelmetlen hosszú küzdelmet,
az ott árva ártatlanok vívják.
Mások helyett ...

Emlékednek végső foszlányát,
Ledöntött bálvány, eldobom,
Egy sóhaj és Isten hozzátok
Szerelmes, lázas, balga álmok,
Lelkem továbbszáll szabadon.

A szerelem szép világától
Megtörve, fájón búcsuzom.
Elrablá tőlem ifjuságom,
De elhagyott tündér-világom
Búcsuzva meg nem átkozom.

Búcsuzom. - A szerelem lángja
Addig ...

Meghaltál ? Élsz még ? Mindegy, úgysem értem.
A szél elfújta léted és neved.
Vagy tán a sors törölt le, mint egy írást
Barát voltál? Mindegy...Isten veled!

Felrémlik néha-néha kedves arcod
Egy - egy borultas őszi alkonyon
A remény olcsó, a hit drága jószág:
Hogy élsz , remélem, hinni nem tudom.

Ha a vadszőlőt kinn a szél ...

Kegyetlen az élet, tele fájdalommal, hazugsággal,
Hittem benned, szívem a tiéd volt, forrósággal.
Te mégis beletiportál, lábbal tapostál,
Azt hittem, végig igazat mondtál, sosem áltattál.

A sok szép szó, szerelmi vallomás
Mondd, mire volt jó? Csak arra, hogy bánts!
Mi volt az a sok \'Hiányzol\', \'Szeretlek\',
A sok hízelgés, ...

Az utolsó aranyág,
legvégső remény.
Letörött a legszebb fáról,
András már nem él.

Az utolsó ágacskának
szívszaggató vége.
Hogyan maradt utód nélkül
Árpád nemzetsége?

Talán maradt valaki,
a királyi ágból.
Árpád-házunk megmenteni
végső pusztulástól...

Talán kihajtott a fa,
Emesének ...