Üres álmot álmodom, mikor az éj egyedül öleli testem.
Üres életet talál reggel a Nap, mikor felragyog csendben.
Elveszett a múlt, mikor egy Angyal szeméből könny hullt.
Elmúlt a boldogság, ahogy a szerelem magányba bocsát.

Érzések örvényében, mégis az üresség ragad magával.
Ó mond, miért fáj ennyire a felejtés egyszerű vágya?
Lelkem ...

Temetőbe visz az útja,
családja sírja odavárja.
Virágcsokor a kezében,
könny csillog a két szemében.

A sírnál csendben megáll.
Állva, halkan sírdogál.
Emlékezik a régmúltra.
A sok emlék a múltba vonza.

Szeretettel gondol halottaira.
Testük felett a sír néma dombja.
Imátkozik a lelki üdvükért,
majd sóhajt egyet és ...

Temetőbe visz az útja,
családja sírja odavárja.
Virágcsokor a kezében,
könny csillog a két szemében.

A sírnál csendben megáll.
Állva, halkan sírdogál.
Emlékezik a régmúltra.
A sok emlék a múltba vonza.

Szeretettel gondol halottaira.
Testük felett a sír néma dombja.
Imátkozik a lelki üdvükért,
majd sóhajt egyet és ...

Egy hideg, őszi éjszakán,
Történt valami, mi délibáb volt csupán.
Kértelek valamire, mit nagy nehezen megtettél,
De így legalább tudom, hogy igazán még nem feledtél.
Nem az eszedre, agyadra hallgattál,
Most már fájó, de akkor jó döntést hoztál.
Azt mondtam hiányzol, s Te feleltél: „Ha tudnád…”
Nem tudtam, mit tegyek, hozzád ...

Hideg szél fújdogál kint a kertben.
E verset a konyha melegében
paradicsomtövek közelében,
paprikatövekkel egy légtérben
írom sorait róva rendületlen.
Az a csodás ebben a környezetben,
hogy, bár családi házban vagyok benn,
de a nyár itt maradt a közelemben!

Brúna! Te boldog vagy. Még, harmad napja miséztél:
Lelked az oltártól, úgy hiszem, égbe repűlt.
Pesti Magyar próbáinkat tisztelte nem egyszer
A Te jelen-voltod: nézz nyavalyánkra, Te Szent!
Néhai nagy Rektor! küldd uj gymnaziominkba
Egy Mátyás lelkét, hogy ha utadba kapod!
Küldd el az Árpádét ha leled a Zrínyi Miklósét,
Mert ...