Parancsold meg a szívnek, mikor kell szeretni.
S ha nem engedelmes, kezd alázni s megvetni.
Dobálj rá követ, sértett haragoddal pusztítsd emlékét.
Ó mert a szív nem szeret, pedig szépen kérték.

Bonyolult a szív, hisz benne lakik a lélek.
S ha tiszta a szíved, benne apró repedések.
Itt ott hiányos, hisz vitte boldog s boldogtalan.
S lelked úgy ...

ÉRTE!
Anyánkért, ki
életünk batárja,
lelkünk bóbitája...

Aggódó szeme fényben;
tekintete éled a reményben.
Nem alszik sokat, csak - mert
sietve kel, sietve mer csak

az élet vizéből; nagy kortyokat
a gondok poharából.
Fájdalmakat rejt keble szelencéje...
Sóhajok szélsebes folyama

tisztítja lelke szennyét ...

Porig....

Akit egyszer porig aláztak;
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltóság-vesztve igazodni.

Előtted ember ráng a porban?
Megértem: belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.

Mentséged is van, ha a lelked
bátortalan feddése rád vall:
másokért ...