Most már megnyugodva hagyom
itt a földi létet, hajszolt
életem értelmet nyert, mert
végre fény derült arra, amelyre

igazán vágytam, létezik
az élőlényeknek egy kis
közössége, társadalma,
ahol is valóban a legjobbak

irányítanak, sajnos ez
egyelőre elszigetelt
jelenség, csak ...

Múltunk őrzői a temetők.
Lelkünk irányítja a jelenünk.
A jelen örökké változik,
de milyen jövőbe távozik?

Egy mindenes jelentkezik

az építkezésen. - Mennyi

ideje már, hogy keresek

egy sokoldalú embert, de



mondja, nem iszik alkoholt

maga? - fogadja a kondor

hajú építésvezető.

- Nem én, egy kortyot sem, főnök!



- De, dohányozni dohányzik?

- Nem tagadom, de ...

Zörög a lét,mindenütt haraszt.
Múltunk gyökerein tengődve,
remegő lélekkel vergődve
várjuk a megújuló tavaszt.

Állunk egy helyben bambán nézve.
Inogó térdünk rogyadozva
próbál sorsunknak meghajolva
élni,pedig öntözni kéne.

Szomjazó jelen,száraz jövő.
Ez kell nekünk mondd,de mi ...

Nagy tévedés azt hinni, az alkotó
szellem teljesen elhasználódik, kortól
függetlenül is minél többet használunk
belőle, annál több lesz, jobbára halálunk

napjáig is megőrizhetjük az ép
elménket, no de ne feledjük el, azért
csak egy szelete életünknek a munka
- igaz jelentős - , de nem az egész ...

Isten hagyta, hogy ténferegjek,
De nem hagyta, hogy elkallódjak!
*
Nem keresed már szíved melegét
Hegesedő napjaid peremén.
Már bölcsességig egyszerű az élet,
S üvegre dermedt jégrózsa csókja
A szerelem.
*
Én elfogadom majd
Az örökkévalóság ígéreteit,
Ha elgurult pillanatokkal fizethetek,
Amikor magához int majd
A temetőnk ...