Mikor én felkelek, te már régen fent vagy.
Ébresztő mosolyod lelkemben mély nyomot hagy!
Nem is tudod igazán, hogy mennyit jelentesz nekem,
Ha te nem léteznél, nekem se volna életem.
Nem is tudom elképzelni mennyit küzdesz az életben,
Nem voltam még soha, de szívesen lennék a helyedben.
Nem tudom mi az a teher, mi a válladat ...

A hőség szinte éget!
Tűzfogával fal fel mindent!
Felhő sincsen az égen.
Por van minden növényen.

Hajnalban kicsit esett,
de ez senkit fel nem üdített.
Az időjárás enyhébb nem lett.
Az eső semmit sem jelent ett.

Jó lenne a hőből eltenni télre!
Tartalékolni a hideg időre!
De ezt nagyon jó, hogy meg ...

Csöpp világok, párolgó tavaszkertek
esők után, ha nap sétál, melenget
földet, s hirtelen újra ott a kék ég
sugárlétráin ereszkedő szépség!
Elénk ugrik tréfásan-hiún sárga.
Dalpirost dúdol tulipán virága.
Hangya elfut, mint menekülő ember
(ami űzi, - rokon a félelemmel?),
s bár hazája csak érzések hazája,
jobb volna-e, ha tudásra ...

A szomszédasszonynak túlfizetése
volt a villanyszámláján. Gondolt egyet
s bejelentkezett a cégnél, hogy a pénzt
visszakérje. Adminisztrátort nem lelt

sehol, így merészen bekopogtatott
az igazgató ajtaján. A diri
fagyosan fogadta a hölgyet. - Nyomott
...

Mesét írnék, fülelek: a szívemben
milyen mese sír? Felzokog a Nincsen.
Kifosztott tájon kár kiált át káron,
de telt zsebűből nem kél szánom-bánom.
Keresztpogányság, megtévedt magyarság!
Igaz mesében mindig lélek, nagyság.
Igaz mese, ha kell, dicsér és vádol, -
nem hallgat fényről, - és nem hallgat árnyról,
önhaszon-lovagrendet mélyen ...

Kék altatta a kéklő szemeket.
Jöttek ismerős ismeretlenek:

élénk arany pontok árnyék alól,
rigófüttyök ujjongtak valahol,

csőr kopogtatott málló kérgű fát, -
majd csendé lett erdőszéli világ,

de rét feletti felhőn ottmaradt
hóláng fehér, felzengő pillanat.

Gyönyörűt ígért délutáni csend:
messze vágyó fűtenger ...