Csendes jelenben,
Jövőre gondolhatok.
Múlt, mit enged meg?
*
Ha élet mezejének a szélére érek,
Akkor csinálhatom a számadást, mit érek.
Ha a végső eredményem csak egy nagy nulla lesz,
Lesz, ki elátkoz és szól: Isten hírével mehetsz?
*
Múlt ajtajának
Kilincse miért rozsdás?
Erővel ...

Ez is a tavasz része…
Szél, már döngicsél,
Hegytetőről, völgybe zúg!
Őzszőrt kócolja
Hírt visz: még él a béke,
Szívekben hál szépsége.
*
Elszabadul a szélben a sok-sok finom illat,
Körbe járják erdőt, meg a környező falvakat.
Az eddig alvó növényekben új nedvkeringés indult,
Ettől a lomb, a termések rügye, nagy növésnek ...

Filozofikus felfogásban…

Zuhogó esőben, minden ronggyá ázik,
Nyiss, derűs színű ernyőt, lelked, nem ázik.
*
De jó lenne, újra kisgyereknek lenni,
Jó lenne, megint álomvilágban élni…
Nem-jól sikerült eddig ennyit megélni.
*
Szép az életem, boldogan csak bandukolok,
Születéstől a mai napig, csak haldoklok…
*
Egész életemben ...

Ha látnál valahol olyan szív-lakatot,
amelynek zárjára Mystic rúzs nyom fagyott,
gondolj rám, ne felejtsd, a szívem ünnepel,
csókos szám a Mindenségtől is elperel.

Pillanat volt tavaly, szerelmem felébredt,
amikor táncoltunk, szavad titkot tépett,
mint sok-sok óriás kődarab lezuhant
a mélybe síromról minden temetőhant.

Azóta trillingem az ...

Behavazott kérdések kint a tájon.
Az áttetsző ködben álló közöny.
Fehér hullt rá komor feketére.
Csendnek kószáló varjúhang köszön.

Emberlélek télre találóbb évszak:
tavasz elvillan, s ha ring renyhe nyár,
nem sokáig, méze már el is cseppen,
s színtelt ősz hideg rokonára vár.

Behúzódom kunyhómba: bánatomba.
Kint a közönynek ...

Mit gondolsz rólam?
Hogy a furcsán megülő csendben csak egy zaj vagyok?
Egy zaj...
ami semmit nem jelent, és lassan elülnek majd a morajok?
Mit gondolok rólad?
Azt, hogy nyílik a virág, hogy énekelnek a madarak,
hogy minden ragyog... és te én vagyok.
Nem gondolnád, pedig milyen egyszerű a magyarázat.
Amit te gondolsz, az ...