Mikor nem marad semmi csak az írás,
éjjelente nem vigasztal már a sírás.
Kiöntöm lelkem neked e pár sorban,
melyekben számomra megnyugvás van.

Ezek mind félelemmel telt stófák,
mint villanyoszlopon kósza gólyák.
Ha egyszer elmúlik a várakozó idő,
végre eljő számomra az áhított jövő.

S, mint ...

Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag hull az égről,
de nem azért mert csillaghullás hava van,
hanem mert lehullott homlokodról is egy
annyi magányos éjjelen szőtt glória:
a szerelmem,
ne csodálkozz, látod nem szeretlek többé
és az ég is könnyezik,
ugye megijedtél most is, hogy ráhullott
ijedt ...

Fúj a szél és csapkod az eső,
senki nem jár most a házsoron.
Fagyos levegőben reszketőn,
egy magányos, árva eb oson.

Gazdátlanul rója városunk,
pedig egykor kedvenc lehetett.
Kitették őt egy bús éjjelen,
pedig ő mindenkit szeretett.

Vigyázott a gazdijára lelkesen,
majd a gyerekekkel játszott ...

Indul a vonatunk, ahogy születünk,
S már az életúton fut az életünk.
Sínek futnak szerte, s váltókezelők,
Állítják a vágányt sorsaink előtt.

Vár a nagy utazás, hosszú életút,
Van, akinek sorsa vakvágányra fut.
Nekem van odafenn vezér-csillagom,
Mely előttem ragyog, egész utamon.

Mily zsenge a tavasz, hív a napsugár,
Az ...

Szó, mint langy-tavaszi szellő,
Vágy-sóhaj, gyönyörben merengő,
Ősforrás, tátongó mélyből fakadó,
Égi magasságban szárnyakon haladó.

Kiket Ámor nyila sebzett szíven,
Ős-Erószt követik már híven.
Hogy Afrodité szép szem-párja,
Bennük tekintsen egymásra.

Mert feloldva minden gátat,
Semmi nincs, mi ellenállhat.
Hogy a ...

Tavaly delejes, dúsnövésű
hajamban sercegett a fésű...
Én nem tudom, hogy mi a titka,
hajam ma gyöngeszálú, ritka,
megtört, puha, mint ócska kelme
szálakra szétnyűtt, satnya selyme
s oly könnyen enged, símul, hajlik,
oly szépen helyére hanyatlik,
mint enyhe elmúlásra várván
erőtlen nagybeteg a párnán.

S jaj, veszteség, mi ...