Álom volt,
Az első álmom rólad.
Még most is előttem pereg,
Minden mámoros jelenet.
Sétánk végén, elém telepedvén
Szemed ragyogó tükrébe néztem,
S kínzó boldogságot éreztem.
Mára csak ez maradt,
A többi kép jelentéktelen.
Két szemed előttem lebeg, ...

Szenvedéseim, észre se vettétek,
Az is női név, hogy; Érzet!
Örülök nevének
Szívembe ültettétek.

Huncut szemeivel, de sokszor talált szíven!
Lelkembe költözött,- szerettem őt híven!
Ágyamnál megjelent éjek színes szárnyán,
Álomképekben röpködött hunyt szemem pilláján.

Hol vidáman ...

Vagyok olyan bátor...


Szürke életem akkor telt meg színnel
s izgalommal, amikor megéreztem,
vagyok olyan bátor ahhoz, hogy végre
elképzeljem, milyen is másnak, egészen

másnak lennem, ezáltal én megleltem
legfőbb erőforrásom. Bátorságom
nem félelemnélküliséget jelent,
azt teszem, amit ...

Hagytalak volna magamnak, a ki nem mondott gondolatnak,

titkok rejtekén tündökölő egyetlen kis csillagnak.

Akkor most tudhatnám, s rajtam kívül senki más, hogy

milyen jó érzés is ábrándozva várni Rád.


Tudhatnám, hogy lelkemben csillogsz, mint gyémánt,

hangod selyme, akár egy lágy halk melódia,

s mikor meghallom ...

A Népköztársaság útját csoszogom éjjenként.
Magányom hordom a holdfényben szégyenként.
Egyik éjjel szembe jött velem sugaras szempárod,
(S úgy hallottam) - bársonyos hangodon nevemet kiáltod.

Üres volt a járda, nem jött ott senki.
A Főváros ilyenkor, - már lefeküdt szunnyadni!
(Mégis úgy láttam) - kitárt karokkal vidáman röpülsz ...

Születnek a képek
és sorai ennek a versnek.
Arcképek a füzetben,
s szavai e poézisnek.

Mindkettő alkot, a festő vázlatol,
a költő a pillanatról dalol.
Egy valami közös ezekben valahol:
mindkettő egy életjelenséget másol.

Halász István
Pestszentlőrinc, 2011. március 03.