Öntudat
Az a pillanat kezd lassan derengeni,
mikor az ember önmagán kezd el töprengeni.
Mikor jön el az a válaszút nekünk,
ahol minden tudásunk kevés eldöntenünk.
Honnan vesszük a jogot mi emberek?
Ki az ki élhet kinek nem lehet...?
Mikortól számítjuk az életet, a létezést,
az emberi érzelmeket, az öntudatra ébredést?
Mi ...
Az a pillanat kezd lassan derengeni,
mikor az ember önmagán kezd el töprengeni.
Mikor jön el az a válaszút nekünk,
ahol minden tudásunk kevés eldöntenünk.
Honnan vesszük a jogot mi emberek?
Ki az ki élhet kinek nem lehet...?
Mikortól számítjuk az életet, a létezést,
az emberi érzelmeket, az öntudatra ébredést?
Mi ...
Olvasták: 365
Élet,
Az Ön versének a helye...
Ne kelljen
A szerelem azt jelenti, hogy semmiért ne kelljen bocsánatot kérjünk,
a másik mozdulatait lesve, rettegve mindig attól félnünk,
hogy az kivel együtt élünk, nem teljesen őszinte velünk,
ő kitől csak őszinteséget kérünk, egy másik arcát mutatja nekünk.
A szerelem lényege, hogy társunkban a jót ne ...
A szerelem azt jelenti, hogy semmiért ne kelljen bocsánatot kérjünk,
a másik mozdulatait lesve, rettegve mindig attól félnünk,
hogy az kivel együtt élünk, nem teljesen őszinte velünk,
ő kitől csak őszinteséget kérünk, egy másik arcát mutatja nekünk.
A szerelem lényege, hogy társunkban a jót ne ...
Olvasták: 683
Világvége után...
Álmodtam egy helyről hol az álmaink múlnak,
hol nincs jelentősége már a múltnak.
Ahol mindig fagyos szelek fújnak,
hol a fák levelei örökre lehullnak.
Sűrű koszorúval fedik be az utat,
elfedik lépteim, mely visszafelé mutat.
Itt ragadtam hol az idő végtelen,
rabságba kerültem ...
Álmodtam egy helyről hol az álmaink múlnak,
hol nincs jelentősége már a múltnak.
Ahol mindig fagyos szelek fújnak,
hol a fák levelei örökre lehullnak.
Sűrű koszorúval fedik be az utat,
elfedik lépteim, mely visszafelé mutat.
Itt ragadtam hol az idő végtelen,
rabságba kerültem ...
Olvasták: 667
Néha
Néha úgy érzem még mindig fogod kezem,
a lenyugvó nap fényében sétálsz velem,
egy tóparton kézen fogva halkan csendesen,
szerelmet vallasz fülembe kedvesen.
Néha úgy érzem egy rideg magányos éjjelen,
hogy még ég benned az érzelem,
beszélek hozzád halkan megkérdezem:
Szeretsz-e még engem ...
Néha úgy érzem még mindig fogod kezem,
a lenyugvó nap fényében sétálsz velem,
egy tóparton kézen fogva halkan csendesen,
szerelmet vallasz fülembe kedvesen.
Néha úgy érzem egy rideg magányos éjjelen,
hogy még ég benned az érzelem,
beszélek hozzád halkan megkérdezem:
Szeretsz-e még engem ...
Olvasták: 548
Az élet súlya
Arcán látszott amikor nevetett,
hogy élni mennyire szeretett.
Telis tele volt szeretettel, szinte szétszakította,
sötétben vakon tapogatózó lelkét elvakította.
Mindig ha csak valaki a fülébe súgta,
szeretlek: Ő elhitte újra és újra.
Nem tudta, hogy a férfiak csak kihasználták őt,
nem akartak mást tőle csak alkalmi ...
Arcán látszott amikor nevetett,
hogy élni mennyire szeretett.
Telis tele volt szeretettel, szinte szétszakította,
sötétben vakon tapogatózó lelkét elvakította.
Mindig ha csak valaki a fülébe súgta,
szeretlek: Ő elhitte újra és újra.
Nem tudta, hogy a férfiak csak kihasználták őt,
nem akartak mást tőle csak alkalmi ...
Olvasták: 444
(Ezt az igaz történetet tolmács segítségével
egy Szovjetunióból érkező Édesanya elbeszélése alapján írtam meg,
aki fia sírját jött megkeresni. A tolmács Édesapám volt.)
Szűk utcának hátsó házán,
Nem csillan fény spalettáján.
Az őszi éj sötét leple
Ráborult, hogy védelmezze.
Szomszéd asszony bőszült fővel
Rohant át ...
egy Szovjetunióból érkező Édesanya elbeszélése alapján írtam meg,
aki fia sírját jött megkeresni. A tolmács Édesapám volt.)
Szűk utcának hátsó házán,
Nem csillan fény spalettáján.
Az őszi éj sötét leple
Ráborult, hogy védelmezze.
Szomszéd asszony bőszült fővel
Rohant át ...
Olvasták: 770
Béke,

