Áron kérdezi az anyukájától.

- Anya, valóban az Isten adja meg

a napi kenyerünket? A kicsi szájából

e kérdés furán hangzott. - Igen, így is van, de



hogy jutott ez most eszedbe? - Csak úgy. Anyu

figyelj , valóban a Jézuska hozza

nekünk a játékot? - Igen ő. A kisfiú

hitetlen. ...

A buszon ültem, s mellettem egy ember,
nyugtalan öreg, ült, felültetett.
Megszólított néninek hangoskodta,
amit a Fent lentre, szájába tett.
Gazdagnak nem látszott, mivel ruhája
kopott volt. Elnyűtt cipőn sárga sár
szikkadt. Úgy véltem, hogy szegényen élhet,
gondjára gondoskodást nem talál.
(Néha, persze, akad ritka kivétel.
- Rosszabbul élünk! ...

Fiume, tenger, perdülő napernyők,
bajszos urak, csíkos fürdőruhák,
üvegszekrényben giccses porcelánok,
búza, verejték, kéz villant kaszát,
kinyíló erszény, kis polgári vágyak,
szobormellényes szép palotasor,
pipiskedő nők, korzón kurtizálók,
hamis aranykor békéje honol,
(s van mit csodálni Álmodban, Te Század,
sok minden épül, ...

Szelíd harangszó a puszta felett
jelzi, hogy egy új nap megérkezett.
Isten harangjának távoli szava
vezet át az éjből a nappalba.

Vadgalamb búg itt a közelemben.
Társa válaszol neki tercelve.
Ilyen a hajnalnak a zenéje.
A Nap lassan kúszik fel az égre.

Ez a cím akár válasz is lehetne
egyik műved címére, ám túl messze
juthatna versem képzelet-batáron, -
így ne vedd ezt még válasznak, Barátom!
(E világnak szól ez, és, bizony, okkal,
mivel az elsietett válaszokkal
tele van, persze, az is igaz: késő
gondolat sokszor nem sok jót ígérő.)
Épp most jelent meg a Szavak, fogalmak..
poémám, persze, ...

Nincs dallamosabb harmónia

szerelmünknél, összhangzó, tiszta

szimfónia, érzése velünk

született, velünk hal el. Együtt



mindig boldogok vagyunk, hálás

vagyok a sorsnak, mert ő áldás

nekem, már azzal is: létezik,

hiszen megmutatta, leledzik



bennem érzés, amelytől képes

vagyok még szerelemre, ...