Nyár volt, a kertben hintáztak a fények
ide-oda, akár a gyermekek,
lengtek, örültek e nap-szülte fickók,
s a kockakő macskát melengetett.

A kert a kék határral egybeolvadt,
és máris kezdődött a végtelen.
Kinyílt szépség és szabadság világa,
s remény-jövőbe képzelt életem.

Megértettem, fiatalon, mit olykor
sejt dörmögő, becsületes ...

Töltés mentén bodzabokrok szaladnak,
és fémhang sort csattogtat a vonat.
Kis házak, kertek kevéssel beérik, -
s alamizsnát tán a holnap is ad.

Állomás jön. Nagyszájú jelszavával
harcot kurjant a keresztes vitéz
egy plakátról, - de, mikor lop a banda,
fő jogtudora sunyít, félrenéz.

Kakas rikolt. A merev megszokások
ellenszenves, szomorú ...

Patakparti tavaszról írjak verset?
Vagy inkább másról? Fehér nyárfapihék
hulltak, bennük kis magjuk reményt keltett?
Megállt könnycseppben bánat majd elég?

A víz sietett. Én már nem siettem.
Utam elfogyott, s célom sincsen: hova?
Anyag mozog, magát tovább teremtőn, -
s ez a Mozgás a Lélek otthona?

Tetszik, nem tetszik: Anyagé a lélek,
s ...

Attól félek, hogy nagyon is magyar, -
nem sas, sólyom: mindkettő messze lát.
Mind a kettőhöz lehajol az ég,
hogy bemutassa az áldozatát.

A turul-ős griffmadár lehetett,
oroszlántestű, mesebeli lény,
szárnyakkal, karmok és hegyes fülek..
Lódításokkal teli rémregény,

mely egyszerre kér vért és könnyeket,
s csőrből nyerít, miként ...

A két kutyád néztem, kedves Barátom,
s életünket e pazarló világon, -
együtt, s erdőt, urat játszó parasztot,
vissza sem köszönt, undort így fakasztott,
de előbb jött, és Te már meg sem láttad
hányadékát e polgári világnak..

Persze, jobb is van nála: ott a néne,
kutyája volt érzelem-menedéke,
de már meghalt (mármint bájos ...

SOK, AMI SOK!

Sok, ami sok? Neki nem:
hízik a szegényeken!
Fillérekből elrabol, -
nagy összeg lesz valahol!
Kell ez neked? Bökd már ki:
- Túl sok itt a Döbrögi!

ADDIG NYÚJTÓZKODJ, AMEDDIG A TAKARÓD ÉR!

Volt egy kedves néninek
nyugdíj-takarója.
Ameddig ért, addig ért, -
s kezdődött a móka!

Olló abból levágott,
s a ...