Egy madár még kiáltott.
Miért, hol, - nem tudom.
Hozzám csak rekedt bánat
jutott el hang-úton.

Kis fény ágakon áttört,
de sötétlő világ
már építette körben
a labirintusát.

A mezőig kiértem,
de már süllyedt a nap,
s egy-egy virágra szórt csak
könnycsepp csillagokat.

A lélek még nem ért meg, -
s így, tudtam: mit sem ...

Öreg vagyok. Kint tűnődik a hó,
ébrenlétet fehérrel altató,
de ébreszt kor, kór, és e kor, - keret,
álmosítón múltat, emlékeket.

Ám győz a MOST! Fentről szól „Szent Család”,
hazugság moslék, öntik médiák,
felbérelt szolgák, s kényszer-tánc rabok…
S itt is, ott is röhögő tolvajok!

A Ház? „Kisház”. Tán Vörösmarty sem ...

Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek.
Az örökzöldek, születésüktől fogva mindig zöldek…
Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek.

Szép
Zöldek
Örökké.
Így születnek
Örökzöldeknek.
*

Télen, sűrűn esnek a pici kristályszemcsék,
Színezik örökzöldeket, együtt, nem gyengék…
Télen, ...

1943. január 12. –e hajnalban…

Figyelő tekintetek, fárad arcok, guvadt szemek,
A túloldalon távcsövekben, minket úgy figyelnek!
Lehet, hogy már elvesztünk, halál, valahol köztetek…

A jeges hajnalok köd-gomolyában reszket még a reggel,
Te meg csak ülsz hókupacon és bambulsz, sehová... merengel.
De ha meghallod az első aknarobbanást… fel ...

Robbanásoktól nem hallom a papír sercegését…

A versenyt futó lövedékek áradatában írok,
Közben meg aknák sorban robbannak… remélem, még bírok…
Itt a kegyetlen valóság az úr! Már, sírni sem bírok!

Sivár, oly’ jeges a Tél-tábornok lehelet,
Átjárja, fáradt, elveszett, fagyott testemet.
Oly’ nagyon bánatos vagyok, hull a sós ...

Kezdő hadnagy voltam 1942.- ben…

Jaj!
Hideg
Ölelget!
Remeg testem,
Lelkem, mindenem!
*
Itt
Lélek
Nem leli
Nyugvó helyét!
Sír is oly’ hideg.
*
Gaz
Hideg,
Maga az
Ármány! És az,
Hogy még lőnek is…!
*
Vánszorogva botorkál a lélek, de, nincs miért visszanézni,
Mert azzal is csak robbanásokat lehetne ...