Ez tettette, hogy mit se hall,
ha szól a Szó, igaz.
Ördög örült: - Mily isteni!
Sok itt a gyáva, s gaz!

Az tettette, hogy mit se lát,
tudatlan, s hű, vakon.
Ördög örült: - Ó, isteni!
Itt követnek, vakon!

Ez tettette, hogy ő szegény, -
neki senki se lop!
S mosolygott ...

Írott nyelvemlék… magyar… Egykor papja
az Égre gondolt… Máig igazabbra
váltott-e szó, vagy „por”, s homou vogymuk”
maradt, és azt a Kezdetet dadogjuk,
mondogatjuk, vélt haszonért cserében,
vagy csillogtatjuk bánat könnycseppjében,
és Kosztolányi (kedves, lantos róka)
versében, bár ötlet ragyogtatója,
mi fenét ér, hogy „egyedi” az ...

Csókolózzunk nyakra-, főre,
Közben megkíván a dőre.
Én rendes úrinő vagyok,
Akárkivel, dehogy búgok.

Férfiak hiszik, egyszerű,
Tán’ borúra jön a derű.
Fiuk bizony, más az élet,
Én hozom a döntéseket.

Engem az anyám nőnek szült,
S vagyok életből felkészült.
Azért adott Isten ...

Minden korszakban múlt is él, cselekszik, -
van, ki tagadja, vagy nem látja át,
bár látható, mert élő emberekben,
ha akkor nem is éltek, múlt világ

és jelen együtt, s a küzdelem tart még,
egyszerre oszt fegyvert múlt és jelen.
Így van, bármit is hazudjon az Érdek, -
s ha nem tetszik is a Történelem.

Föld-világban az ember furcsa állat, ...

Ha Koppány győz, - tán ember győzött volna?
Két isten volt ott: ázsiai, s germán.
Pogány Hit, íj, kard, nyílt magyar tekintet…
Tüzes nyíl röppent, s csel – magyar találmány.

István? Átlátott végzet-szabadságig:
az emberekben ott elrejtett állat,
s az állatnak még ma is hatalom kell, -
s ezért hívott be ...

E bolond időt nem jó, hogy megértem,
s jót akaróan látnom kell sok rosszat.
Ám mindig tudtam: ijesztő való lesz
uralmából az emberállatoknak.

Megdöbbentem magyar nyolcvankilencben:
hány hazugságot bömbölt emberállat,
hogy tolvajként új rendben szerezhessen
mások felett hatalmat, földet, gyárat!

Szabad választás? Ahhoz ember is ...