Az igaz, hogy mostan szörnyű nagy kár volna,
Ha valaki silány meséket mondana;
Azonba' én mégis oly vakmerő vagyok,
Hogy egy csinos mesét mondani akarok.

Mesémben nem lesznek tündérek, tatárok,
Minmagunkon történt meg az egész dolog;
És azért remélem, hogy végig hallgatják,
Különben jót állok, hogy még meg se bánják.

Szólni ...

Én is jóllaktam; (ha elhiszitek)
S most könnyedén pöfékelek;
A fapadon végignyujtózkodom,
A világról beszélgetek.

Most a földet úgy meghányom-vetem,
Még csillagot is rugatok vele,
A nagy nap mellett úgy elvágtatok,
Hogy összetörik lőcse, tengelye...

Úgy van; most én is gazdag úr vagyok
(Mig újra nem éhezem);
A lábaim csak ...

I

Miért is ne volnék én boldog?...
Hisz eddig engemet
Édesanyám s kisöcsémen kivül
E világon senki se szeretett!

Édesanyám szeretett végtelen,
Több példa van reá:
Kétéves voltam s hogyha kútra ment,
Elvittem a fejőszéket alá.

S a jó lélek, az isten áldja meg!
Leült, ...

Láttalak... hallottam ajkaidról
Az oly édes magyar hangokat...
Te fönn a szédítő magasságban,
S én ott álltam lábaid alatt...
De ha pora volnék is lábadnak,
Felemelem szavaimat hozzád,...
Hisz az isten is épen azért nagy,
Mert koldusnak is kihallgatást ád!

Láttalak... de ki nem látott ...

Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az élet!
Hogy nincs esze annak, aki gyűlöli;
Vagy tán jobban mondva, nem is a világ szép,
Hanem a világnak szép leányai.
Mert hiszen ameddig szép leányt nem láttam,
Nemcsak a világot, magam is utáltam!

Jaj, de hogy megfordult kereke sorsomnak,
Mióta galambom téged láttalak!
Mostan azt kiáltom, a ...

I

Oh, nép! magyar hazának népe... nemzetem!
Elhalsz-é te, vagy még tovább is élsz?
Az ifjuságnak vége, megöregedél...
Féllábbal a sírban... vagy még reménylsz?
Mig ifju voltál, oh! volt egy szép viharod,
Hol oly dicsőn halhattál volna meg!
Most megöregedél, és sem élni dicsőn,
Sem halni nem tud a roskadt öreg!

Oh, ne ...