Amikor téged minden bánt - nekem ez annyira fáj,
Csókjaimmal törlöm patakzó könnyed - ne sírjál!
Kedvesem kérlek, nyugodj meg már - nekem is rossz lehet.
Mondd el mi lelt, hiszen te vagy az életem, végzetem.

Miért van itt ármány? Ne higgy a cselszövés szavának,
Tehozzád nem való, mert az álnok, hazug gondolat.
Ne véljed, ne hidd, mert ...

Köszönünk mindent amit te adtál,
isten életed vette ezért te meghaltál.
Annyi szép dolog várna még rád,
de csak ábránd mert nem vagy már.

Örülnénk ha itt lennél velünk,
beszélnénk és jó lenne a kedvünk.
Most mindenki sír mert elmentél,
csak emlék maradtál pedig kellenél.

Érted sírunk át ...

Ha van a szerelemnek istene, akkor a könnyeinkkel táplálkozik.

A magyarnak olcsó a vére,
Senki se kér semmit érte.
Azt gondolják, nincs értéke,
Nem fontos, ha kárba vészne.
Azt gondolják, mocskos a múltja,
Mocskos, mint az ördög bugyra.

A magyarnak olcsó a vére,
Senki se kér semmit érte.
Nem tudhatják, miért olyan fontos,
Egy magyarnak, ha ruhája, magyar vértől foltos.
Mert a magyar vér ...

Most mit is tudnék írni?: Károly, költő sosem volt.
Furcsa napokat élek, hol semmi sem ragyog minden holt.
Egy élet gyötört ember, szemébe nézni mindig féltem,
Mégis megtettem és rökönyödve láttam, ott volt Isten.

S mégis itt állok jó távol tőletek egy réten,
Gyönge falusi legényke, ki semmit sem ért ...