Kit a magyar lélek
örökkön magasztal,
Petőfi szelleme
föltámad tavasszal.

Szabadság szerelme
lánglelke izzása,
minden igaz magyar
Petőfi hittársa.

Márciusi ifjak,
mindvégig ti lesztek
jelképi hűségnek,
hazaszeretetnek.

Emléketek áldott,
éljen Kossuth apánk!
Sose legyen préda
drága magyar ...

Szavaimból ömlik a vágy ...
Ember vagyok .. egyre fáj ...
Ellep a keresztes mocsár.
Utolsó szavam a világ végén
Távol az éden szélén
Vérrel festem a zárt kapura
Sors..ne mosolyogj!Soha!
S \'habár fölül a gálya
és alul a víznek árja
Azért a víz az úr. \'
Morális isten talán
...

A nő költészet;
a titkok temploma;
rapszódia és szerenád,
a mindenség tárgya,
szavak és a képzők,
jelkép és idill,
igézet és ideál,
mámor és Ámor,
a kiviruló tavasz,
a nap ragyogtató dele,
illatozó rózsabokor,
s a bimbót bontó rózsa.
Isten földi angyala!

Budapest, királynőnk vagy nekünk,
szívünkben ős erőnk, új hitünk.
Szépséged már maga a csoda,
nálad van szebb jövőnk záloga.

Kék Duna szalagja kettészel,
Pest-Buda, ősidők..., emlékszel?
Feszülnek csodaszép hídjaid.
Budán a Gellért-hegy rád tekint,

Hullámzó tükrödben Országház,
ezer év emléke száll hozzád.
Mint ...

Sötétség tört reád, magyar
azt súgja, véged lesz hamar.
Ám el ne hidd, hogy elvesztél,
tudd meg, a rossz csak egyszer él!

A jó számára nincs halál,
feltámad ő, s közöttünk jár.
Hát higgy benne, s nincs kárhozat,
mért is lennél áldozat?

Akarni, hinni, tenni kell,
a balsors tűnjön innen el!
Éhezni, fázni nem ...

Semmi sem örök, csak a nő,
iránta vágyam egyre nő.
Minden elmúlik, csak ő nem,
örökké csábít a nőnem.

Lám, ami létezik, változik,
alighogy érkezik, távozik.
Csak a nő örök, érzem én,
nőm iránt nő a szenvedély.

A vágyam felhevít, lelkesít,
minő nő az ki elveszít?
De ezt még én sem akarnám,
nő melletti lét ...