IN MEMORIAM 1.

Attila,
hozzád nem volt kegyes az élet
jött is belőled Fohászkodó ének
mikor egyedül egy bezárt szobában
verseid róttad egy tépázott
Papírra.

Isten
aki soraidban előjött
neked olyan áldást adott hogy nincsen
a földön költő ki ülne oly kincsen
mi neked volt s leírtál ...

Arcunk mögött érzem, rég mások laknak.
Lelkünkön teher ül,
nincs rajta ajtó, sem ablak.
Ébredő szemünkben nem ér össze álmunk.
Fagytüzes vágyaink priccsén,
fogvacogva fázunk.

Gyűrött arcunkon minden elfér.
Nincs rajta tavasz, csak jéghideg tél.

Sejtenként meggyötörve,
darabokban fekszem.
nem öleli magához a ...

Ma vörösbor kell, de nagyon!
Hadd bővüljön látóköröm,
táguljon tudatom!
Keserű napok jöttek hosszúsorban elém.
Végre elűzöm a napok fojtó kísértetét.
Vörösbor kell!
Az Isten sugallja, -szinte.
Vérvörös nektárt kínál,
a rejtekadó pince.
Iszom!
Megigazulnak agyamban a régi mondák, ...

A múlt mindig a fejem fölött fog lebegni.
A naplemente illatára feléled mindaz, amit
Titkolni, feledni szerettem volna akkor is.
Nem számít! Te, ha csak egy emlék is,
Egy elérhetetlen álom, pillantásod vigasz,
Úgyis fény, nyugalom. élet vagy még
Akkor is, ha életem legnagyobb bánat,
Legelérhetetlenebb álmom, keresztem vagy,
Nem tudnám feledni ...