Napóleon és az Isten


A pszichiáter rendelőjének
előszobájában várakozom,
ahol az egyik beteg köszméte
szemeket eszegetve Napóleon

szerepében tetszeleg. Nyugtalan
szomszédja megkérdezi: - Voltaképp
ki mondja Önnek, hogy maga lenne
a nagy francia ...

Onnan jöttem én..

Hol este a Nap a felhők mögött Földre hull
onnan jöttem én,
de minden reggel mikor nekem búcsút int
az alkonyat az égi fény,


szívemben születik az örökkön élő remény.
Hogy kicsiny falum öledbe hazatérek én.
Hisz annyi ősöm ringatja az óvó két karod,
betakarja csontjaik az évszázados homok.

...

Első eszmélésem óta,
A te hangod hallom én,
Csendes, nyugodt, okos a szó,
Tiszta szívvel száll felém.


Mint viaszba írott betű,
Lelkemben ott ég a hang,
Hiába takarja tested
Hosszú évek óta hant.


Szívemben a szeretet még
Éppen olyan frissen él,
Mint mikor nagy tenyeredbe,
Kis kezemet tettem ...

Mikor megismertelek, csak üdvözöltél,
Akkor nagyon kevés volt, mit velem közöltél.
Én szinte ügyet sem vetettem Rád,
Nem tudtam, hogy több leszel, mint barát.

Ahogyan teltek a napok, s az éjek,
Egyre világosabbá váltak előttem a tények.
Tudatosulni kezdett bennem létezésed,
S megragadott engem az őszinteséged.

Csak barátkozni ...

Élt egyszer egy ember...

Kinek lelke háborgott, mint a viharos tenger,
kit semmi sem érdekel, kinek semmi sem kell,
így élni már nem bír, ám halni nem mer,
ő volt az az ember, ki szólni soha nem mer.

Ki lelkébe zárja örökre bánatát,
és nem ossza meg másokkal gondolatát,
soha nem mondja el őszinte szavát,
szépen lassan megutálja ...

A fényhozó

~ A százéves háború idején,
Domrémy kicsiny falujában,
a sötét 1400-as évek elején,
egy kicsiny ház kapujában.

Hol parasztlányként meglátta,
ezt a rideg, kegyetlen világot,
ki életében a fény útját járta,
szerte szórva a reményvirágot.

Sűrűn szitáló hóesésben érkezett,
farkasordító hideg ...