Szíves-örömest mécsest gyújtanék azért,
Hogy lélek-sebeim fertőtlenítsem,
Kitépett kulcscsontom tiszteletére.
Ezáltal begyógyulna, s így válna heggé

Tátongó, vérező csonttalan vállövem.
Vértemet vétkekkel szúrtam talajba.
Földbe döfött csontom hátam’ borzolta,
Kedélybetegségemet előidézve...

„Kulcsfontosságú ...

Amikor téged minden bánt - nekem ez annyira fáj,
Csókjaimmal törlöm patakzó könnyed - ne sírjál!
Kedvesem kérlek, nyugodj meg már - nekem is rossz lehet.
Mondd el mi lelt, hiszen te vagy az életem, végzetem.

Miért van itt ármány? Ne higgy a cselszövés szavának,
Tehozzád nem való, mert az álnok, hazug gondolat.
Ne véljed, ne hidd, mert ...

A szenvedést és a szenvedélyt egy kicsi határ választja el. A szerelem pedig inkább az első szinonimája.

Nem e világhoz tartozok?
De szível, rendelkezek,
ami érted is dobogná.
Csak egyszer meghallgatná.

Szeretném mondani, barát,
mely bennem arca még él.
Még Ő engem szeret?
Szavaimat megismernél?

Az emlékek hozzám szólnak,
mely szépeket sorolnak.
Bocsánatkérésre gondolva,
kis szeretetre ...

Szomorúságom, és bánatom elmondani nem tudom,
Ezért most szavakba fogva elmondom.
Imádkozom Hazámért, jövője a sötétség lenne,
Nem engedünk a sátánnak, hogy ezt meg is tegye.
Túl sok már a szenvedésből
Az Igazaknak,
Uram állj ki, védd meg Őket,
Adj hitet, erőt, bátorságot, kitartást részükre,
Ne hagyd el maroknyi ...

Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol ...