Fiam óvónője, Hédi néni
imádta a gyerekeket, gyakran
mondogatta: ők az én kicsinyeim.
Az egyik nap a gondozónő halkan

odaszólt a buszon egy ismerős
fiatalemberhez: - Van úgy nálam,
nem tudom hová tenni az illetőt.
Ön nem az egyik kicsinyem apukája?

Vendégeket hívtam, ami páromat

váratlanul érte, pillantásai

jelezték, neheztel: csápjaimat

messzire nyújtottam. Biztatásai,



hogy önálló legyek, addig tartottak,

míg ki nem léptem az ajtón, ám ha

hazaértem, repült nyakamba

a póráz. Az egyik vendégem ...

A gyermek a legpompásabb szórakozás,

a sors kegyes volt hozzám, mert két gyermekkel

és két unokával tölthettem el életem

kétharmadát*. Teljes szívvel és lélekkel



...

Imádok kocogni, csak az a nagy


gondom vele, hogy mire rájövök


nem vagyok igazán jó formában,


már túlontúl messzire jutok, ám bökök




kobakomra ilyenkor, számolok

...

Járműgépészként alkalmanként

szervizelem a gépkocsimat,


csillog - villog az én kicsikém, azért

fárasztó ez a munka, való igaz,



...

Honnan ismerszik meg a barát,
a szívünkhöz közel álló?
Megfejteni oly nehéz.
Fürkésszük a másik mosolyát,
a szemét, a pimasz árulót.
Szív kell ehhez, nem csak ész.

Soroljuk hányszor volt velünk jó,
kedves, türelmes és elnéző,
vagy kíméletlen, szigorú.
Ismerhet-e minket, vagy ...