Hitemet, reményemet, álmaimat sohasem

fogom elveszíteni, mert én még mindig hiszek

az emberek jóságában s azt tartom fontosnak,

hogyan is élem az életemet, nem pedig azt,

mikor s hogyan halok meg. Hinni kell a jóságban...

Mindig továbblépek, merthogy imádom
az életet, a bajaimat pedig
mindig a hátam mögött hagyom, áldom
az eszem, hiszen gondolkodásra késztet, így

ha kigondolok valami szépet és
merészet, ámulatomra gyakorta
rám talál a varázslat, az igézés:
mert hagyom. Újat alkotni, maga a csoda...

A bevonulás

Már az örökkévalóság felé,
De ma még az itt rekedtekért,
Poros sarud elé szórt, haldokló
Sziromszőnyegen lépkedsz.
Kívül mámoros sereg,
Belül keserű öröm ölel.
Mérhettél volna egyedül is,
Teremtő végtelennel,
De porhoz jöttél a porba,
Felemelni kegyelmesen,
Hátha nyer ünnepet
A bűn felett!
S szomorít mégis ...

Ez a lány, a legszebb a világon,
Lehet vele hülyülni, és ezt imádom,
Elég nagyokat tud harapni, ami fáj,
Ha tehetné rég nem élnék már!
Ez még semmi, van ennél rosszabb,
Tud verekedni, és nekem erről nem szóltak
Mégis mikor kék szemeivel rámnéz, megáll a lélegzetem,
Olyan érzés kerülget mintha régóta kellene pisilnem
De nyugi, most csak ...

Amikor az ember nyugdíjasként
Kikerül a nagy gépezet működéséből,
Amikor elbocsájtják hétköznapi küszködéséből,
Ijedten döbben rá – nincs tovább!

Holnaptól kívülről szemléli
A történelem fogaskerekén gördülő biológiai órát;
Értelmét, erejét másokkal pótolják!

Az alkotó munkának van kertje, kerítése,
Az idős ...

Bogár kutyus a szomszédból
átjött hozzánk barátságból.
Ránézett az asztalomra:
- Mi lehet a tányéromban?

Mivel ez időben ebédeltem,
most tőlem semmit sem kapott,
a teraszunkon tovább ettem.
Az előszobába óvakodott.

A konyhából jöttek finom illatok.
Bár a príma ebédjén Bogár már túl volt,
gondolta, tőlünk is jöhet ...