Szomszédom, Ede kétségbe -
esetten közölte velem,
ő az a típus, akinek
az élete reménytelen,

merthogy semmi sem sikerül
elsőre. Nos, fontos a jó
kedv. - Akkor az ejtőernyős
ugrás mégsem neked való!

(Ajánlom soraimat H. J. - nek!)

Kávét kotyog barna szája.
Sok embernek száll imája
Őhozzá kávéját várva.
A reggel legvártabb pillanata,
míg kávénk ömlik a poharunkba
élénkítve minket napról napra.

Különös hír, hogy lemondott a pápa.
Tűnődöm: jobb, ha börtöne imája
lesz már csupán, és nem kínozza, ébren,
Őt a valóság trónszék-börtönében?
Jobb így neki, - és jobb-e a Világnak?
Kulisszák mögött annyi mindent áthat
érdek-beszéd és kenetteljes ének, -
s ferde mércék hányszor hamisan mérnek!
Címeres falak között sokat ...

Kár lenne tagadni, tény, a világ
roppant felgyorsult, az emberek
manapság nagyon is imádják
ezt az életformát, eleve

gyorsabban utaznak, csak azt nem
tudni, hogy jó irányba - e. De
mielőtt visszasírnánk kérem
a régi szép(séges) időket,

lenne egy javallatom, nosza
kapcsoljuk ki a légkondikat...

Hitemet, reményemet, álmaimat sohasem

fogom elveszíteni, mert én még mindig hiszek

az emberek jóságában s azt tartom fontosnak,

hogyan is élem az életemet, nem pedig azt,

mikor s hogyan halok meg. Hinni kell a jóságban...

Mindig továbblépek, merthogy imádom
az életet, a bajaimat pedig
mindig a hátam mögött hagyom, áldom
az eszem, hiszen gondolkodásra késztet, így

ha kigondolok valami szépet és
merészet, ámulatomra gyakorta
rám talál a varázslat, az igézés:
mert hagyom. Újat alkotni, maga a csoda...