Egy anyának
soha sincsen rossz gyermeke,
bármilyen is,
szeme fénye, a mindene!
Mosolyogva
nézi őket, és imádón,
ölelésre
tárja karját, megbocsátón.

Anyáknál a
szomorúság ritka vendég,
gyermekei
bármennyire kedvét szegnék:
rossz hír után
mint a főnix, újjáéled,
megnyugtatja,
élteti az ölelésed. ...

Miközben kertünkben a napon ülök
a rádiómból hallom a híreket,
amelyeknek én most nem örülök.
Ellentétei e békés környéknek.

A Himalájánál a Föld mozog.
Életek mennek sajnos végleg tönkre.
A földrengés nagyon szomorú dolog.
Szükség van az életért a segítségre!

Becsüljük meg a ...

Süt a nap és fúj a szél,
Izabella útra kél.
Olyan hűvös még e hely,
meg ne fázz, szép Izabell`!

Tavaszt hordoz illatod,
s ha én hozzád bújhatok,
nem remegek már tovább,
kivirulok, mint a fák.

Nézd a rétet, Izabell`,
mennyi friss virágkehely!
Tavasz-fohász már imánk,
száz tulipán vár miránk.

Haloványzöld fűz ...

Megkérdezem, mennyire szeretlek?
A szívemet, lelkemet faggatom,
Bálint nap egy kiváló alkalom,
úgy kellesz, mint fények szép szemeknek...

Mint a szívnek kell a szívdobbanás...
Úgy csodálom ezt a nagy szerelmet,
ami az én lelkem mélyén gerjed,
nem imádhat téged így senki más!

Minden ajtót neked nyitva hagyok,
tiéd vagyok, kedvesem, ...

Érdekes volt. A gyermek összerázta,
s új ábrát hozott csaló szimmetriája
a csőtükörben. Jégkristályok éke
ugrott legtöbbször a szemem elébe,
de sok más képet bűvösen kibontott,
összerakott, ragyogtatott, megunt ott
e játék. Úgy terveztem: írok róla,
most, hogy az életem kaleidoszkópja
emlékekből ábráit összerakja,
de hullni kész ...

Egyszerű verset írnék most, de mégis
olyat, melyben a Bonyolult is kéklik,
s útkezdet úgy fut nyárból végtelenbe,
ahogy olykor elszökött szó szeretne.

A nyár egyszerű? Megszokás beérik,
s a lég színeket lendít fel, az égig,
zöldet, sárgát, álommal telt fehéret,
s az egyszerű mögött bonyolult ének.

A felhő úgy megy, ahogy elmegy ...