Végvárak álma, szétszakított ország,
Kereszt és Félhold, közös bánatok
az álomban még inkább összeforrnak..
Mily Kéz raboltatott, gyilkoltatott?

Végvárak álmát, szétszakított ország,
máig sem érted! Vak Félhold, s Kereszt,
s hívő nyájuk a Kezet csókolgatja..
Díszletként Krisztus, Allah? Egyre megy.

Ó, máig ér Végvárak vérző ...

Filozofikus felfogásban…

Zuhogó esőben, minden ronggyá ázik,
Nyiss, derűs színű ernyőt, lelked, nem ázik.
*
De jó lenne, újra kisgyereknek lenni,
Jó lenne, megint álomvilágban élni…
Nem-jól sikerült eddig ennyit megélni.
*
Szép az életem, boldogan csak bandukolok,
Születéstől a mai napig, csak haldoklok…
*
Egész életemben ...

Az ónos esőről, eredeti, Basho féle stílusban…

Nagy zimankó van,
Beköszöntött a hideg.
Eső is lefagy.
*
Erdő, csak nyögve
Viseli! Borító jég.
Sok megfagyott csepp.
*
A lágyas napfény,
Szürkeséget nem oldja.
Ónos eső hull.
*
Vándorló szelek
Dudorásznak, erdőben.
Ónos esőt ...

Hétköznapi pszichológia…

Az ember egész életében a vágyai várát építgeti,
És azért imádkozik, hogy össze ne dőljön!
Komolyan szilárdnak hiszi, és kedvtelve nézegeti.
De,
Utólag derül ki, hogy nem volt, ami dőljön.

Így bizony sokaknak egy marad, reggel-este sírni…

Vecsés, 2017. június 25. – Kustra Ferenc

Behavazott kérdések kint a tájon.
Az áttetsző ködben álló közöny.
Fehér hullt rá komor feketére.
Csendnek kószáló varjúhang köszön.

Emberlélek télre találóbb évszak:
tavasz elvillan, s ha ring renyhe nyár,
nem sokáig, méze már el is cseppen,
s színtelt ősz hideg rokonára vár.

Behúzódom kunyhómba: bánatomba.
Kint a közönynek ...

A Pilis, igen! Fény-, s Árnyország szárnya
suhant, s - mint írtad - szinte Himalája
volt nekünk a hegy, amely messze nézett.
Homlokán kék ragyogtatott fehéret..
Ó, kis Költőnő! Verseiden akkor
mesék ámultak: sárkányos lovagkor
hajolt föléjük, s forgatták az álmot
itt is, ott is égszín ...