A szerelem képes megmérgezni mindent,
Romba döntve földet, megtagadni Istent,
Nyomot hagyni kőben, emberben és szívben,
Gyilkolni, hazudni, tönkretenni mindent.

A szerelem olyan, akár a lélegző fák lombja,
Az idő kikezdi, a tél keze lecsupaszítja,
A szerelem, akár egy seb, mi folyton vérzik,
Mely dacosan ...

Az est lehelletén
született csendben,
szemeim tükrén
hamvad
varázsvilágom.

Hold szemében rejtőzik
a titok,
a csend
maga alá temeti
a tegnapot.

Gyászvirág virít
az ablakban,
s most megáll
a pillanat,
az idő halkan
ül a falon,
körbefonja
törékeny
hangú ...

Ha éjfélt üt az óra, te ott leszel velem
Puszit adsz és pár jó szót súgsz nekem.
De nekem több kell: Soha ne engedj el!
Mert az idő is múlik, s a nap is felkel.

Te elengedsz és többé nem látlak,
nem keresel engem, de én még mindig várlak.
Lassan megőrülök, mert félek,
Hogy ami szép volt köztünk ...

Ha reggel ébred a város,
Mindenki nyűgös meg álmos,
Csak a kukázók nem restek
Ők a nappali rókák és nyestek,
Már a kukáknak java része
Átkutatva, átlesve, átnézve:
S ha valami -bármi!- potenciális érték - Az ő mércéjük szerint persze más a mérték!
Zsákba kerül minden, ami egyszer pénzt hoz,
Ha többen is vannak:marakodva ...

Az időkben, semmi nagyság.
Az ember, mind csak pénzes zsák.
Szólni hozzá, hasztalan
szíve nincs, csak szíja van.

Röpke boldogságot adtál nekem,
azt a pár órát nem feledem!
Megtanítottál újra nevetni,
s nekem is sikerült téged megnevettetni!
Örültem, hogy kicsit boldognak látlak,
a sok gondod, bánatod kis időre
feledéssé válltak!
Ennyi kedvességet, szeretetet nagyon
rég nem kaptam,
ugyan ezt csókjaimmal ...