Ó, halld szavam! Tanácsod kérem.
Segíts, mert az őrület kínoz!

Rongyként cibál a fájdalom,
S sáros cipőjük nyoma arcomon.
Belém rúgnak. Szívemmel játszanak.
Adj nyugalmat, hű szolgádnak!
Hallgass meg, gyönyörű Múzsa!

A szerelem szirmai hervadnak,
S lángoló érzéseim tompulnak.

Térden állva könyörgök ...

Poétikus aspektussal nézek le a földre, geo szférában élek,
miközben több sebből vérzek, ezen ördögi körben.
Megleltem magam a tükörben, már nem vagyon le törve,
komplementált énem, s két-kezem között tartom önön valóm, létem!

Deklarálom mi a célom, nem ural el engem zord tél-rom,
Szellemes strófáim szórom rátok, ki megérdemli arra ...

Rám rontanak olykor, az elfojtott vágyak
Árral szemben szaladnék szerte a nagy világnak,
Vállalom, de előtte pár főben járó zár szó,
Kitörni készül belőlem, eme ordító tűzhányó!

Absztrakt szóképeket szivárogtató konok képmások,
Köpök sivár lelketekre, holmi utánzatot láthatok.
Jellemtelen vonások, tükrözik e szubjektív ...

Pont milliárd éve, hogy nyílik egy virág:
Ésszel föl nem fogható ekkora idő-táv...
De az ész, az más ügy, az itt nem szerepel:
Amióta te vagy: csak e virág érdekel.
Időtlen időktől a hűség, a szeretet,
Az emberi jóság, mi éltet ...

Ahogy megszülettél egyből féltél
A kudarcokból inni kértél
Mert a holnap betemeti a mát
Majd körbevett ezernyi barát.

Ahogy nősz már érzem benned
Mégis merre kéne menned
Mivel a tegnap lesz a holnapod
A bizonytalant magadtól eldobod.

Céltudattal ébredsz mindig
Az utad mégis porral hintik
A múltad lesz a jövőd
Csak egy ...

Én mindig a sorssal szemeztem
Pedig számtalan dologban vétkeztem
A rossz dolgokat szívemben szétszedtem
Mert már majdnem szétestem.

Ami nekem maradt az a két kezem
Bármit is tettem viselem keresztem
Sokan hiszik rólam h megvesztem
De a sorssal mégis lekezeltem.

Most lépek az útra hogy valamit tegyek
Mint egy vándor sokáig ...