A Szent György - hegy lábánál
Van egy kedves város.
Ott születtem én is, mint Batsányi János.
Vízimalma újra forgatja a vizet,
S a fűzfákkal körülvett tó hullámaiban az idő
Arany napfényt fürdet.
A csillámló víztükör fehér hattyút ringat,
Búsan úszik szegény, jó barátot sirat.
Ott kezdtem ...

Mint partra vetett hal
mit kidobott a tenger,
minden kedves szavad
a semmibe veszett el.
Tajték lettem miattad
mit dobál a hullám ide-oda,
se földön, sem vízben
nem leli helyét soha.
Homokban hagyott lábnyom
mit gyengéden a víz mos el,
ahogy vissza nézek látom
egymás után tűnek el.
Kagylóba zárt fájdalom lettem
mit ...

Álmaimhoz öltögetem
rongyokba csüggő napjaim.
Elmulasztott dolgaimért
nincs kegyelem.
Jó volna minél gyorsabban
magamra találni,
még mielőtt az
értelmetlenül eltöltött idők
teljesen betemetnek.

Dalnokom

Az idő nesztelen rohan el, s tova,
s én nem szállok vele, le vagyok maradva.
Minden lépésem tétova, parttalan,
és nem láthatom, mi van a markomban.

Kis hajó a vízen, benne egyedül én,
és futunk az óceán végtelen vizén.
Tudom a célt, bár látni nem látom,
félek egy kicsit, de az Úrban ...

Mikor ősz fejem már nem szívesen veszed öledbe,
s hiába teszem vén kezem a puha kezedbe.
Tudom eljön ez az idő egyszer,
de kérlek akkor még ne engedj el.

Mikor, mint üstökös úgy ragyogsz, de már nem nekem,
s egyre kevesebb időt töltesz el velem.
Tudom eljön ez az

Olvasták: 918

Szeretet,