A zöld fenyő karácsonykor

Halkan jött; tán kopogtatott?
A szobába friss illatot hozott.
Mikor \'lába\' vízbe került,
láthatatlan arca mosolyra derült.

Szaloncukor, gömbök, díszek
ágaira egymás után felkerülnek.
\'Fejét\' a csúcs ékesíti,
Ő ezt méltósággal viseli.

Ágain a zöld tüskék
úgy ülnek, mint kis ...

Hónap soroló

Január, sokat ígér, de mit ád?
Adó helyett nyereséget?
Nagy gond helyett boldog éltet?
Ugyan milyen lesz az újesztendő?
Álmot valóra váltó, reménykedő,
Rendet, nyugalmat, biztonságot ígérő?

Február, testünk-lelkünk új tavaszra vár.
Egy-egy fénylő napsugár,
Borult égből süssön ránk,
Reményt küldjön ...

Emlékeink úgy kötődnek hozzánk,
mint árnyék a kő mögé: észrevétlenül.
Az otthon sziluettjét
én is magamban hordozom: arcomba
karcolta az idő az arcukat,
s karomban övék a mozdulat...
A szem sarkában
-egy cseppben-
elfér az egész gyermekkor:
a ház, a kert, a rét,
...

A könyvek mágikus
ereje...


Bibliofilként létezve,
manapság
is fennköltebb
...

A tudás italából ne hagyj
eleget innom, óh iskola!
A szomjazó célja te vagy,
s eltol magától az ostoba.

Hívj asztalodhoz naponta
s tégy úgy, mintha játszanál!
Vigyázz rám s vegyél karodba
ha bármi bánat rám talál.

Fékezz,ha kell,jó szóval tilts:
te fegyelmezz, ne a félelem.
Ne tananyagot, engem taníts,
...

Azok a régi szép idők...


Az asztalon hever
a családi fotóalbum,
amit a kisfiú egy lezser
mozdulattal ...