A végtelen víz fölött gyöngyház-ég dalol,
s a hangokkal együtt zeng a szél.
Távoli hegytetők alól
hangtalan vágy jön s alél,
a mámoros platán alatt
gyászos álmok sikoltanak,
habár a sétány most kihalt.
A fények időt bomlasztanak...
Vízbe hullnak megélt-képek,
rubin-színű semmivé ...

Sötét kupolán függeszkedő csillagok,
végtelen tenger feletti lég,
hullva potyognak le, ha pislogok
nem is láttam, hogy voltatok.

Magányos mező, búzakalászt simogató
déli szél porfelhőt kavar,
homokos traktornyomatos útravaló,
ha visszanézel is még fölkavar.

Tavaszi árban mint szikla áll,
kiszáradt fa alvadt ...

Hangosan csörömpölő ágy-rohanás
áradatban hömpölygő nem-lét,
gomolyogva lemerül a volt- lét.
Az idő lélegzik titokzatosan,
csak fehér takaró, nincs űzött vad,
tompul a fény, árny lesz belőle csupán,
egy új csillagfény csillámló talány.
Ott, ahova nem jut el az értelem,
ahol a lélek szabad ...

Szakadt gyöngyfüzér,
szétgurult ékkövek,
számadást kér
az üresen lengő
madzag,
mintha
ő lenne a végzetem.
Időt kergetve
átvágtatok
gondolatmenetemen...
Itt főzött anyám,
amott az öcsém szaladt,
így éltünk hármasban
szegény-boldogan,
majd
üresen lengő
madzagom
egy ...

Hallani vagy nem hallani,
ezt itt a kérdés!


Egy idős úriember hosszú
éveken át
komoly hallási
...

Nem voltam ismerős...








Bűnügyi riporterként egy eset

kapcsán felkerestem egy idősebb

hölgyet. ...