Szállt a Folyó. Elvitt keresztes lángot,
s újat hozott. Egy új látszatvilágot.
S szomorú volt felismerő szemekben:
ami ismerős, az is ismeretlen.

Újra-újra az bántott, ami bánthat:
vért és könnyet miért kér annyi látszat?
Szállt a Folyó, s partján úgy voltam ébren:
hitetlenül valót álmodott létem.

Fényt dobott rám keresztek lengő ...

vaddisznó-erdők fehéragyarú
hold-villanások füstölgő világ
és húsz öles fák sötétkék toronynak
ablaka előtt kristályarcú fényben
a fülledt-rovar-szárnyú hercegasszony
mosolya száll a harminc öles fákra
az áldás vagy az átok teljesült-e?
észrevétlen elsüllyedtek a gombák
s jól elzárták csöpp, kényes üvegekbe
az elpárolgó ...

Az ég hideg. A kék hideg.
A hegynek fagyos lángja van.
Suhognak szélvitt levelek:
rajtuk a fény téli arany.

Télarany. Sehol sem vagyok.
Űzött az itt. Űzött az ott.
Völgyi lét hajlong, haldokol.
Bezártak ajtók, ablakok.

Minden jellé lett, - jeltelen
tán ettől is lett lent a táj.
Ódon trónusod, koronád
nem hull le, merev ...

Szajkóhang bukfencet vetett.
A szajkóhangok színesek.
Barnán kék, fekete, fehér.
Bohóckodó toll ághoz ér.

A fenyő havat ringatott:
sok csillagdús pillanatot.
Ó, most-fenyők és múlt-fenyők,
ti zöld szépséggel érkezők!

Surrant a szárny, surrant az ág.
Bohócmadár, bohócvilág,
hangok bukfence, hó

Olvasták: 519

Természet,