1956. november 1.
(Részlet. Utolsó 8 sor nélkül!)

1 A tornácról nézem a távolt.
Hol eddig az úr a halál volt:
a dombokon fölkel az élet.
Ősz van, de langyos szél símogat
fákat és venyigéket.
Ez az az áldott nap,
mit annyiszor megígértek
költők és dalnokok.
Miről a nagy vizek susogtak,
most íme itt ragyog.
Nemcsak ma, de holnap
s ...

Tökéletes vagy, épp ezért kívánlak.
Te szikrázod csak szívembe a vágyat.
Kazlak tövén a fürj is éppígy pitypalattyol,
amint én küldöm hozzád most e dalt magamból.

Nem rögtönözhet felhő fényesebb csodákat,
mint arcod alkonyán ha fölgyúlnak a tájak.
Szavadra újra él édenünk egyszervoltja,
mely gyors madár gyanánt a végtelent ...

Minden nép, minden korban, bonyolultan,
összegződésként mutatja meg magát,
ha nép alatt teljes nemzetet értünk, -
hogy elkerüljük a fogalmi hibát.
A néppel gyakran nem azonos a nemzet.
Ó, hány magyar volt magyarok gyilkosa!
S ezt felejtetné fentről hókuszpókusz
hazafiságot zengető tolvaja!
Ilyen a tolvaj. Nem csak a korunkban
markolt magyarként a ...

Ha az öröm felépít egy-egy Házat,
többnyire mindjárt lebontja a bánat,
s kóbor kutyaként jár helyén az emlék,
s csillag nyújtja feléje égő csendjét.

Erre gondoltam most, a nyári réten,
s arra: milyen kár, hogy életem értem,
mert megértéssel nem mehetek messze:
nem a való kell, - az, ami lehetne!

Volt más

Olvasták: 576

Természet, Haza, Társadalom,