Az életképet, TANQ –ban írta meg a szerzőpáros…

A róka, kenyeret
Keres… egy nyúlnak képében!
Mezőn is kóricált.
Apró szemű hó szálldogált,
Ifjúpár mezőn álldogált.
*
Láp régen befagyott,
Ott csúszkál, a hideg jégen.
Már hangosan korog.
A gondolatuk azon járt,
Találni jó szórakozást.
*
A mezei nyúl is
Ott van ...

Őszi ének..


Pirosló pompával
gyúlt az őszi ének.
Levedlő ruhámban
láttalak téged.
Emlékek zuhataga
öntötte el lelkem,
örökkön előttem álló
múzsa vagy Ki,
megmarad bennem.

Az őszidők tánca.
Téged, nevetve látva
csendülő hangoddal
betöltve szívem..
Libabőr futott,
szalad ...

Fehér a táj, sűrűn esik a hó, mint egy pép,
Félelmetesen, furcsán, fantasztikusan szép.
A nagy fenyők glédában őrzik a szépséget,
Hó, fehér takaróként őrzi a hideget.

Mindenütt fehér hó, kemény hideg és magány,
Ember vastag bundában, botor ki itt vagány.
E körülmények között végigmenni, helytállni
Embert próbáló feladat; hittel ...

A világ még olyan, hogy benne hit,
nevetséges bár, vaksi embereknek
eladható, kelendő áruként,
s angyal szárnya csillogtat giccsszerelmet.

A világ még olyan, - benne középkort
őriznek, akik reneszánsztól félnek,
és érdekük: vért ontsanak tudatlan,
egymással összeveszített szegények.

A világ még olyan: az önző érdek
van hatalmon, és ...

Hűvösvölgy. Nagyrét. Szeptemberi nyár.
Szürke folt felett fényfelhős határ.
A kék fogyó, s növekvő. Hallgatag.
Erdő keretben ki-kisüt a nap.

Itt volt, egykor, munkásünnepeken
együtt dal, nyüzsgés, piros szerelem,
szónoklat, álom, elképzelt jövő,
játék, s szótenger: bízó, kétkedő.

Az út még ott. Csorbult kövön a ...

Versben és apevában elmélkedett a szerzőpáros…

Több zsebórám van, mind ketyeg, órás kezeli,
Ha van a tömegben is, akkor az unottan figyeli…
Bár látni, kapkodnak, igyekeznek időt megfogni…
*
Idővonat a
Kulcsa mindennek, a perc!
Nap is így ébred.
*
A
Megélt
Perc ...