Oszt emlegetnek e rojtos hazaiak,
kik testemtelen napban égnek,
kik állanak a szürke vijjogásban?
Én meg itt nyavajgó setétben élek...!
Merre vagytok ti édeni csibészek?
Már nevetve kezdek beleremegni!
Valahol nékem szövődik fecskefészek,
kívánnák pálcás húsában hemperegni.
Zörgő husángok, azok merészkednek,
most minden torz kalapács ...

Sötét az éjjel,
tajtékzó örök árnyú tag!
Nézz, ha látsz - széjjel!
...hiába a csengő csillag!
Szikrázik szívem!
Toporzékol!
Háború dúl ékellő hívem!
A sötét idegen!
...s te benne csillansz - mindenem!
Lehetnék a hold,
sarlós, sovány
vagy a nap, mely bolond!
Óh te égi ...

Pillanatból lesznek
percek,
percekből a mindenségek.
Észrevétlen elsuhantak:
napsütéstől
fénylő napok,
éjjelente
rőzselángból
a szikrázó
csillagok.
Volt
mennydörgés
csúf viharral,
bomba-szántotta határ.
Szemetesbe dobok mindent!
Emlékcsipet sem kell már!
Enyém lesz mind,
ami most van,
ami még nincs, ...

Ragadj ki engem eme közegből,
taníts meg meghalni az elvekért,
had lássam én is olyan közelről,
mindazt a szépet, amit ő remélt.

Sápadt holdfénynél keringünk,
valami volt mi mára el veszett,
valami még hiányzik szerintünk,
pirinyó gyémánt mi porba esett.

Hangosan kacag most lucifer,
sápadt ...

Ha Isten valóban számlálja könnyeim,
amiket
mások váltanak ki,
azt is,
amik befelé folynak,
ezért lesz
sós az ételem
amit főzök,
és
lekozmásodik benne az életem...
Sárkányok táncát járom
a tengerfenéken,
kiemelem a Holdat a
tengerből éjjel,
közben észrevétlen,
életem ...

Ifjúságom meselelke
csillog fenn az égen,
árnyak osonnak felé vészesen...
lámpást olt a Hold az éjben,
üstökös lobban,
csóvája Holdat éleszt,
kíváncsian kukucskál az égbolt,
felcsillantja jóslelkét a Hold,
fáradt keblembe sápadt ...