Ez már a végső találka?

Reggel, egy teljesen másik napra ébredtem,
Még nem tudom, a reményem is itt van velem?
Reggel, egy teljesen másik napra ébredtem.

Ez másmilyen volt mint a többi reggel...
Szívemben Ámor nyílheggyel...
*
Virrad már a holnap,
Kimarad a reggel,
Bámulod a holdat
Becsukott ...

Ahogy a virradat fölém hasalt és beborított,
Éreztem én, hogy egy jó és új napot kezdek legott.
A bömbölő csend is segített és nagyon kacagott…
*
Fénytől lett hajnal,
Csend lett a reggel ura.
Új nap és remény.
*
Világosodik,
És a Hold eltűnőben.
Ásító reggel.
*
Mindenki felkel,
Test után ...

A Föld hajó, lassan halad tovább.
Óceánja a végtelen Világ.
Fedélzetén a végtelen Idő.
A pusztulása lesz a Kikötő?

Így lesz, vagy nem? Próféta nem vagyok.
Meddig éltek, élnek a jóslatok?
A Föld-hajó égbolt-fedélzetén
hány Pokol táncolt, mint őrült remény.

Igaz, olykor a felgyorsult Idő
magjaiból Szépségidő kinő,
Forradalom ...

Mint kiszáradt, száraz föld,
mely epekedve az esőt várja,
úgy szomjúhozik lelkem az írásra.
Fejemben keringőt jár gondolatok hada,
örömtől, bánattól megrészegülve
készteti kezemet a toll felvételére.
Szívem igaz húrján megpendülve,
lelkem szárnyán repülve lesz kerek -
egész, fejemben minden egyes gondolat.
Magasba repítő pillekönnyű ...

Az ezüstben fénylő holdvilág jól kitágította
A sötét éjjel láthatóságát... megvilágította.

Ezüstös fény ragyog,
Holdfényben úszik ég és föld.
Vak sem tévedhet el...
*

Látható volt a sötét is valószínűtlenül,
Csak az a mélységes csend volt... ...

Estéli csendélet tavasszal…

A holdtalan, vaksötét éjszaka, ráterül mindenre,
A nesztelen, zizzenéstelen csend lett a lételeme.
Hirtelen, messze ugatni kezdett egy rekedtes kutya,
És fogott! Mérges, könyörtelen hangja szerint, nem mulya.

Az eget eltakarja egy egybefüggő felhőalap,
Enyhe szél fúj és esőszagot ...