A patakparti légben
fény szőtt arany szitát.
Résein át-átröppent
kérdő kíváncsiság:

- A felhők merre mennek?
Mit álmodhat a hegy?
Kék bölcső miért ringat
égarcú gyermeket?

Rovarok selyemszárnya
villant át a szitán,
s elégett futó víznek
lengő pillanatán.

Később a csend szitáján
csillant ezüstke hang,
s ...

Külvárosban barangoltál, s barangolt
benned sötétlő külvárosi éj.
Most is sötétlőn szomorú a lélek, -
bár tűzfalakon reklámfény mesél.

Minden más lett, de minden úgy lett mássá:
lényegében ugyanaz valahol.
A népmaradvány fázósan tudatlan,
és robotba (vagy állásért) lohol.

A tömeg? Nincs. Az alaktalan masszát,
ha lemérnénk, ...

A szíve szépségét a kertre vetííti,
jelenben egy szebb jövő reményét kelti.
Keze varázskéz, melyben van a jövő,
a szépséget, gyümölcsöket termelő.

Varázslat, amit végez, nem hamis mária.
A terményekben van tiszta léte, tudása.
S hogy ezt önzetlen adja? Ezt teszi szív e,
őszinte ember- és természetszeretete.

Ő ezt tiszta szívből ...

A festő ecsettel ábrázol, a költő szavakkal.
A vásznon kép lesz, a szavakból leírandó szóképek.
Alkotások születnek ecsettel és mondatokkal.
Alkotnak mindketten szépre fogékony szíveknek.

A Természetet mutatják be Ők együtt, az örök modellt,
a teremtő, az éltető, szeretni való dolgot.
Ember, ki e sorokat olvasod, képet nézed, ne ...

Várj, amíg várnod kell ....bocsáss, amíg vétkez és te majd idővel megérted.
Ha bánt szóval és tettel, fordulj felé szeretettel, és ha úgy érzed életed lerombolta, szívedet kifacsarta, nincs szó, nincs várakozás, kihűlt remény vár, de a hit, a hited, hogy hittél benne ez rányomja pecsétjét az egész Életedre.

Mondd! Mitől félsz egyetlen angyal,
miért menekülsz attól ki itt marasztal?
Félsz elmondani őszinte érzéseid,
félsz feltenni kínzó kérdéseid?

Nem tudhatod bízhatsz-e benne,
nem tudhatod vajon őszintén szeretne?
Pedig annyira rokonlelkek vagytok,
egymás előtt semmit sem tagadtok.

Sokszor kérdések nélkül is ...