Azt kérdezte egy Költő, aki a nép,
az ország sorsát a szívére vette,
hogy ment-e könyvekkel a világ elébb
(Vörösmarty). A reformkorban messze
előre látott. Ily küzdő világban
gyakran csupán csak magyar szalmaláng van
nemes eszmékért, de olykor kilépne
jó irányban Petőfi büszke népe.
S ha elbukik? Bár dicsérőt ír róla
furcsán ...

A sok rím, sok gondolat
az őszben is rám talál,
mert akármit is mondanak
az ősz az nem elmúlás.

Az ősz másképpen szép,
a szüreteknek évszaka.
Átalakul a vidék,
a természet arculata.

Hiszen azért szép, mert az ősz is változatos.
Bort tölt a poharunkba, gyümölcsöt tesz asztalunkra.
A hallott bölcs és szép sorokkal ...

Hangok szaladtak zöldről át a kékbe,
s vissza. Fűhidak íves árnya rejtett
kis gyíkot, melynek fénytelt bőre vallott
nemrég a napnak aranyláng-szerelmet.

Ó, ifjúság! A szélmalom-karokban
az a forgás! Az a bolondos óda!
Az a vers-hit! Bölccsé lett Don Quijotém:
annak már többé nem leszek tudósa.

Vagy ez a ...

Ahogy a világ kifoszt, s rossz anyag
mindenütt: bánat-ok, – de önmagad
túlontúl mégse szánd, amíg a Szó
veled marad, Mélységet Kutató!

A Szó engedi, hogy lelkekbe láss,
s ez érdekes-fájdalmas utazás.
Ha Vers a vers, akármint megvetik:
megtalálja igaz isteneit.

Ha Vers a vers: rád néznek ég-szemek,
s kifényesednek ...

Ősz van, de, nézd csak, a hegyek mind zöldek
a közelünkben. Távol, a mesét
mondogató meg, - kék, mint volt a nyárban,
s gyönyörű szép.

Lepke udvarol bíborszín virágnak, -
vagy a virág a lepkének? Lehet.
Nagy ívben ugrik át egy fürge sáska
sorsuk felett.

A fű elsárgult, de mintha nem bánná.
A kalászoknak lég osztogatott

Olvasták: 459

Természet, Haza,