Kis templomok mentek a havas tájon,
s harangozták, hogy: Karácsony! Karácsony!

Háború dörgött, itt-ott házak égtek,
s a nép Istenre fogta az egészet.

Hitte: Ő büntet. Hitte: Ő jutalmaz.
Zöldeszmés szájból ömlött mérges maszlag,

e szónövény, népek bódító átka, ...

Petőfi még.. A szalmalángos ég szállt..
S költői álom volt csak Júliája?
..de életét egy Csillag gyorsította,
s befejezte Isten-áldotta dárda.

Ez így Egész. Költő végül mit ér el,
akármilyen nagyság, - akár Petőfi?
Kinek zsoldjában manapság a székely?
..de, akkor még, Bem tudott vele győzni.

A Divatlap? Az úri hölgy ...

Levélnyélen két sorban levelecskék
újabb sorai, - kis levélfaluk:
közösség, s béke jelképe lehetne, -
az akác mögött ott egy távoli út.

Ma már benne utak találkozása,
és kezet fog Közel és Messzeség.
Amit elért szívós, edzett gyökérrel,
kitartással, - bárcsak megértenéd!

A Balkán felől jött, akár a gerle,
melynek nyakán ...

Divatos szó volt az ötvenes évek
világában, és korholást jelentett,
magának élő, kicsit sunyi embert,
s esendőt, ki rossz eszmébe szerethet.
Sok fogalmat gyakran túlzásba vittek,
s lenéző jel is rákerült a vétlen
emberkékre, de a jelen sem tiszta:
van, mi igaz volt, - és van, ami mégsem.
Sok víz lefolyt a Dunán, de azóta
a kispolgár, mi volt, ...

Jól megjelölte ezt az ezredévet:
kereszttel írta rá kemény nevét,
mint halhatatlan győzelmi ék.
Alapkő lett, de kőnél súlyosabban
vetette el az épülő falakban
toronyszökkentő, férfias hitét.

Amint alázatát mindegyre inkább
úrrá emeli roppant erején,
a bércre hág s egy országon tekint át, ...

Mint zúgó szél a rétek csókját
Hazám, magammal hoztalak.
Itt vagy velem, fáradt agyamban
Dalolsz, mint csobbanó patak.
Játékszerét a gyermek jobban
Nem őrzené: ha jön az éj
Tündéri képedet szorítom
Szívem fölé.

Te drága táj, zöld lombjaiddal
Szelíd körtáncot lejtesz itt,
Folyóid karcsú-kék szalagja
Színe még bennem ...