A szerzőpáros, tankában gondolkozott…

Halvány, almabor
Színe van égnek… messzi!
Pirulás múlik.
Csend hullik, mint szép áldás,
Meghitt most a rügyvárás.
*
Fönt a sok csillag,
Vibráló fényt terít szét.
Ég, mint kótyagos…
Szerelemittas percben,
Szívünkben mámor serken.
*
Este már ...

Szétterül a tavasz…

A belázasodott
Fák, ismét szirmokat adnak!
Újulás izgalma…
Szelíd angyalok szőnek át,
Pihe-puha földi imát.
*
Tengernyi a vágyam,
Hogy mezőn, fűtenger legyen.
Zölden már sarjadó!
Szárnyak érintik kék eget,
Összekulcsolják két kezed.
*
Fülledt, tavaszi éj
Nincs, de tavaszillat lenghet.
Mélyet ...

(bokorrímes)
Ültem egy padon, szembe láng felírat lebegett,
Sors bizony, kicsit sem kényezteti el az embert…
Az enyém is ily', inkább nem tunyán… miszlikezett!
*
(sedoka)
Ragyogott a nap…
Hittem, hogy nem változhat;
Sötét lett, könnyem fakad.

A sors kétszínű,
Reményt kelt, majd elveszi,
Ad, vesz, csak ...

Kiskoromban szerettelek,
mára már elfeledlek.
Hittem benne, hogy szeretsz.
De még is ki nevetsz.

Ő volt nekem a példakép,
mára csak egy fénykép.
Kisírtam lelkem anyámnak.
Szívem megszakadt utána.

Hozzád szólok szívtelen,
ott hagytál, reménytelen.
Nem figyeltél én reám.
Letagadtad ...

Hallgatni, visszatérő rímben is…

Hallgatni a csend…
Szél sincs… hová csend?

(Visszatérő rímes)
Halkan zúgnak a tavalyi tőmondatok,
Gondoltam, jó lesz tavalyi, így harcolok.

(Septolet)
Ülök,
Csendben
Ücsörgök…

Hallgatom a néma csendet…
Tőle várok ihletet.
Ábrándozok…
Jő gondolat sok-sok.
***

A csend ...

Rájöttem, nem tudom hogyan tovább,
Egyet előre, kettőt meg hátrább?
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.

Jó lenne már előre haladni,
Sikerrel nem hadilábon állni.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.

Borzalmas látnom nálam hülyébbek,
Bőven gazdagok, sikeresebbek.
Valaki fogja meg a ...