Mikor nem marad semmi csak az írás,
éjjelente nem vigasztal már a sírás.
Kiöntöm lelkem neked e pár sorban,
melyekben számomra megnyugvás van.

Ezek mind félelemmel telt stófák,
mint villanyoszlopon kósza gólyák.
Ha egyszer elmúlik a várakozó idő,
végre eljő számomra az áhított jövő.

S, mint a gólya fészkéből, ki ...

Meghaltál ? Élsz még ? Mindegy, úgysem értem.
A szél elfújta léted és neved.
Vagy tán a sors törölt le, mint egy írást
Barát voltál? Mindegy...Isten veled!

Felrémlik néha-néha kedves arcod
Egy - egy borultas őszi alkonyon
A remény olcsó, a hit drága jószág:
Hogy élsz , remélem, hinni nem ...

A bizalom olyan mint a hit!
Nélküle az ember,
reményt veszít.

A reményből erőt meríthetünk,
s ha el illan?
Semmibe veszhetünk!

Akkor már nem marad más,
csak kétkedés!
Lélek, szív hasadás!

Hagyd meg nekünk te Isten a hitet!
Az maradjon!
az űr, ...

Diákszerelem,
úgy hittem, csak álmodás.
Elfeledem majd,
s kialszik e furcsa láng.

Emlékeimben,
egy visszatérő állomás.
Álmaimon át,
elérhetetlen délibáb.

Mennyben jártam én,
mint szerelmes kis diák.
De kihunyt a fény,
ennyi volt és semmi más.

Néha látom őt,
eszembe jut ...

Kegyetlen az élet, tele fájdalommal, hazugsággal,
Hittem benned, szívem a tiéd volt, forrósággal.
Te mégis beletiportál, lábbal tapostál,
Azt hittem, végig igazat mondtál, sosem áltattál.

A sok szép szó, szerelmi vallomás
Mondd, mire volt jó? Csak arra, hogy bánts!
Mi ...

Csalódás után mindig fáj a szívem,
nagyot dobban s közben hideg rázza testem. Szemeim könnyeznek, arcom tűzben ég, nem tudom meddig bírom ezekután még.

Hisz lelkem nehéz mert nagy a teher rajta, nem segíthet semmi. Csak ő enyhíthet éles fájdalmán, de nem teszi-

-mert fél elveszíteni. Azt az adottságot amit az élettől kapott, a büszkeséget amit ...