Dohányos ember, aki
még egy utolsót szív, pedig már körmére égett.
Aztán a hamutartóba nyomja, mi elfogyott: az élet,
de keze máris a zsebben kotorász, keres,
egy fél csomagra lel, mint jól képzett zsebes,
lelke megnyugszik, máris arra vágyik:
de jó lesz amikor rágyújt, az első slukkra áhít.

Dohányos ember, aki
az életet, a halát ...

Barátim vagytok, azt mondjátok.
Talán nem mondtok hazugságot,
Ez meglehet,
De azért nem adom nektek hitemet,
Nem adhatom: most jó dolgom van,
Jertek hozzám, ha majd napom lejár,
Mert a barátság nappal láthatatlan,
Éjjel ragyog csak, mint a fénybogár.

Elmúlt a tél, szép tavasz lett,
Jött a boldog szirombomlás,
Visszajött a fecske, gólya-
Szerelmes lett a kis kondás.

Kit szeretett? Nem is tudta!
Csak szívében kolomp kondult,
S míg hevert a fűzfa árnyán-
Azt hitte, hogy megbolondult!

Köszönet mindenért, a szép szavakért,
az áramló, áradó gondolatokért,
a folyamatosan zengő rímekért,
az őszinte, szívből jövő szépségekért!

Köszönet a most kapott szép élményekért,
az együtt töltött meghitt esti órákért,
a boldogító rím- és szövegsorokért,
a szépség és értelem ...

Múljon a fájdalom, hiszen múlnia kell.
De én még mindig nem felejtettelek el.
Ha véletlen látlak, vagy meghallom neved,
Úgy dobog a szívem, elhinni sem mered.
Már nem vagy itt, s többé nem csókolod a szám.
Nem fogod a kezem, s már nem is nézel rám.
Csak néhány kép maradt, ami még bennem él,
Szívem új holnapot veled már nem remél.
Eldobtad, ...

\'Hogy fejedre pusztaságot hozzon
Isten átka, csalfa, bűnös asszony!
Aki által oly sötét gyalázat
Vonta éjbe a Kuruttyóházat.

Hittem asszony esküvő szavának,
De hiszek már inkább karcsu nádnak,
Hogy kerengő forgószél viharja
Lenge szálát földre nem csavarja.

Szűzeséged a manó ...