Titkos szerelem a szürke köveken ,
meghitt ölelésben a múlt és a jelen.
Az öböl kihalt, majdnem kiszáradt már,
jövőnkről énekel egy ismeretlen madár.

Szótlanul állsz, én majdnem könnyezek,
titokban szeretni,nekünk így lehet.
Nem boldog az ki soha nem könnyezett
nem szeretett az, ki nem szenvedett. ...

Hová tűnt az igaznak hitt boldogság?
Boldogság volt-e, vagy álnok hazugság?
Mitől válik keserűvé az édes pillanat?
Miért tud fájni, ha érzed, becsaptak?

Ki tudja mit tartogat számodra az élet,
Ki sosem volt boldog érdemel-e szépet?
Elrepül feletted vágyad kék madara,
Bezárul előtted egy kalitka ...

Nézz a szemembe,
és talán belelátsz a szívembe,
fogd meg a kezem
és szeress engem.

Gondolataim kuszák,
és talán buják.
Szemem rebben ,
ha hozzám érsz kezeddel.

Haragszom rád,
mert nem ölelsz át,
csak beszélsz mellettem,
de hogy ennyit azt nem hittem.

Néha hagyj ...

Az életünk egy melankólikus zene,
néha ott eszi meg a fene.
Hullámok jönnek, mennek
de egy akkordot sem felednek.

Néha elcsuklik a hangunk,
megköszörüljük a torkunk,
de mindig tovább lépünk,
mert folytatni kell az életünk.

Olykor valaki felzokog,
de a zene enyhíti minden bánatát
és megleli az örök válaszát
s megízleli ...

Ó, édes hitvesem, hiányzol énnekem,
Te légy az esti énekem.
Szerelmem oltárán mámorító virágom,
Melynek illata csukja le szemem-

Engedd, hogy fürödjem szemed kékjében,
Hogy megifjodjon testem szelíd medrében.
Érezzem azt, hogy nem feledsz,
Mert forró szívedben meg lelhetsz.

Ah, mily' öröm ez ...

Fájt mikor azt mondtad,
Ez a virágzó kapcsolatunk vége.
Nem éreztem semmit mégis fájt,
S egy esélyt adtam a holnapnak.

Kis világom azóta fél és üres.
Én egyedül ott maradtam.
S csak alvadtvér maradt garatomban,
S elmetszette légcsövem haragod.

A sors pengéjén az élet mindig fen,
Szét szakadt a páncél gyönge ...