I.
Bennem,meddig?
Fától-fáig tüskeként él
-mint hosszú tél-
mint pogány imaszándék
szép arca rémuralma-
(mi maradt meg -belőle- mára?
hamu és hang)

II.
Maxiban-miniben,
áldott nyári szélben-mindég
legyűrte velem az éjszakát-
nekem mindig irgalmat ád...
nekem mindig irgalmat ád...
(éjszakában-forgatagában ...

Nehéz elhinni az élet kiszámíthatatlan pillanatait,
nehéz elfogadni a hétköznapok szürke árnyalatait,
nehéz elfogadni mindazt amit hoz a holnap,
nehéz elfogadni azt, amikor kiben legjobban hittél
cserbenhagy,
nehéz boldogság nélkül élni, de mindig van tovább,
nehéz vándornak lenni egy életen át ...

Elég volt az alvásból, ébredj fel ország szunnyadó népe,
Ébredjetek magyarok, nem vagytok egyedül e földön,
Szálljatok büszkén, mint a Turul madár.
Küzdjetek meg, tegyétek helyére a dolgokat.


Felbőszült rab madár, büszkén száll az égen,
Hatalmas szárnyaival, nagyokat csap a térben,
Bődülten leszáll az Anyaföldre,
Kiszabadítva ...

Emelt fel fejed Igaz Magyar,
Nyisd ki szemed, hisz látod az élet mily kegyetlen,
Segíts, a gyengéknek, s védteleneknek,
Hazájukban hittek, de megverették Őket.
Szomorúakat és a bátortalanokat
Erős kezeddel emeld fel.
Hitet, erőt, bátorságot, önbizalmat,
Adj a ...

Szívedet fojtóan mardossa a fájdalom,
Könnycsepp csordul végig bánatos arcodon.
Úgy érzed, egyedül vagy e barátságtalan világon,
súlyos lelki terhet cipelsz törékeny válladon.
Ajkad képtelen mosolyra görbülni,
szemed kékje elfelejtett vidámságot tükrözni.
Nehéz perceket gördített eléd az élet,
de hidd el, ezek csak erősítenek ...

Hull a pelyhes hó, szürke még az Ég,
Csend van mindenütt, a tál is alélt.
Szívünk úgy örül, és lelkünk remél,
Úr-Jézus születése éjjelén.

Közeleg, jő a történelmi nap,
Csillagok bújnak elő az Égen,
Szebben csillognak ők is, mint régen.
Tündöklőn ragyognak, nem pislognak.

Várakozás az emberek arcán
Öröm, - ...