Én egy őszinte, igaz emberre vágytam,
Hittem, hogy tebenned végre megtaláltam.
Fürödtem két szemednek bársony melegében,
Éreztem a szerelmet minden ölelésben.
Vágytalak szeretni tisztán és piszkosul,
Mint vulkán ha kitör, tüzesen, oly vadul.
Gondoltam, most szabad, repülni lehet,
El
Hittem, hogy tebenned végre megtaláltam.
Fürödtem két szemednek bársony melegében,
Éreztem a szerelmet minden ölelésben.
Vágytalak szeretni tisztán és piszkosul,
Mint vulkán ha kitör, tüzesen, oly vadul.
Gondoltam, most szabad, repülni lehet,
El
Olvasták: 831
Az Ön versének a helye...
Hajózók népe, kiket vízre szült az Isten.
A szél legyen a jó barát, s a rum melegítsen.
Kezed erős a kötélen, ha a vitorlád megfeszül.
Tájolód a biztos pont, s előtted széles part terül.
Albatroszok nászát nézed, s lassan megérkezel.
A kikötők hangos világa üdvözöl, ebben lélegzel.
Tán még Asszony is vár itt, s egy röpke ...
A szél legyen a jó barát, s a rum melegítsen.
Kezed erős a kötélen, ha a vitorlád megfeszül.
Tájolód a biztos pont, s előtted széles part terül.
Albatroszok nászát nézed, s lassan megérkezel.
A kikötők hangos világa üdvözöl, ebben lélegzel.
Tán még Asszony is vár itt, s egy röpke ...
Olvasták: 787
Élet,
Csak egy pillantás
Ott álltunk egymástól nem messze.
Csend volt emlékszem mindenre.
Rád néztem te vissza rám.
Eleinte csak egy pillantás volt csupán.
Csak egy pillantás mely akkor örökre szólt
Megtörni látszott a csend,de nem így volt.
Halkan léptem oda hozzád,észre sem vetted
Csak amikor már ott álltam előtted.
Szemedbe ...
Ott álltunk egymástól nem messze.
Csend volt emlékszem mindenre.
Rád néztem te vissza rám.
Eleinte csak egy pillantás volt csupán.
Csak egy pillantás mely akkor örökre szólt
Megtörni látszott a csend,de nem így volt.
Halkan léptem oda hozzád,észre sem vetted
Csak amikor már ott álltam előtted.
Szemedbe ...
Olvasták: 779
Kőbe zárt világ
Töprengő hajnali órán,
Kőből szőtt világot képzelek,
Hol kő-liánok keringőznek,
S átfogják kőbe zárt testemet.
Mohos dallamot szór most a fény,
S az eltévedt, kóborló csillagok,
Ám kőbe zárt érintések foglya,
Egyedül már csak én vagyok.
Kőbe zárt arcom sosem nevet,
Kőből írt, bús ...
Olvasták: 607
Mint szárnyaszegett vadmadár,
Kit elsodort a zúgó ár,
A fényes tolla tépve már,
Az Isten tudja merre jár,
Mert sorsa kissé vadregény,
De lesz még útja végén fény,
Ha él benne a hit, remény,
Te árva lelkem bízz, ne félj!
Kértem áldást, megéltem én.
Az utam szép, de még ...
Olvasták: 568
Egy sóhaj vagy nekem, mely forrón érinti ajkam
egy érzés, ami a szívemben tombol,
mint vad orkán pusztaság idején.
Egy forrás az utazónak, a szomjúság netovábbja.
Álmaim valósága.
Ez vagy Te nekem.
A kárhozat, miről eddig szólt életem,
a szemeidben feloldozást ad nekem.
Csupán egy fagyott láthatatlan jégvirág voltam egy ...
Olvasták: 534


